A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedés okai

sűrűség szinte hatástalan a korrigált talajvízszint-süllyedésre, a rétegvízkitermelésnek kimutatható hatása van, de méginkább az erdősültségnek. A rétegvízkitermelés látszólag alárendelt szerepe valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vízkitermelés leszívó hatása regionális jellegű, azaz az adott közigazgatási egység határán túl is megérződik. Hasonló regionális hatás a többi befolyásoló tényezőnél is lehet, de jóval kisebb mértékben. A talajvízkitermelés súlyát óvatosan kell megítélnünk, mert ez az adatsorunk bizonytalan megbízhatóságú becslésen nyugszik (3,32). Az a zavaró körülmény is figyelembe veendő, hogy nagyobb mérvű rétegvíz- és talajvízkitermelés általában ott alakult ki, ahol durvább szemcseösszetételű, jó vízadóképességű rétegek vannak, amelyekben a vízszint-süllyedés viszonylag mérsékeltebb mint a finomszemcséjű rétegekben. A csatornasűrűség és a talajvízsüllyedés gyenge, illetve negatív korrelációja arra enged következtetni, hogy ez a paraméter önmagában nem elég jól jellemzi a vízrendezést; számításba kellene venni pl. a csatornák mélységét is. A fölsorolt aggályok, és általában a regressziós módszer korlátai miatt, a talajvízszint-süllyedést befolyásoló hatások közötti arányokat más megközelítésű - a 2. pontban ismertetett - vizsgálatok eredményeit is mérlegelve célszerű megállapítani. Ilyen módon az 1990-ben készített előtanulmányban (20) a következő arányokat tételeztük föl: - időjárás 50 % - rétegvízkitermelés 25 H - talajvízkitermelés 6 % - földhasználatban bekövetkezett A sokat vitatott vízrendezési hatást többen jelentősebbnek vélik, ám Major Pá

l és munkatársai becslésszerű számításai (12,15) szerint is a lecsapolás a talajvízszint-süllyedés csupán 5-6 ának az okozója. változások (erdősültség, stb.) - vízrendezés - egyéb (szénhidrogéntermelés) 10 H 7 % 2 \ - 142 -