A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. PERGER LÁSZLÓ: A talajvízszint-észlelő hálózat optimalizálásának elvei

rendszerint az észlelési gyakoriság és az észlelési sűrűség vizsgálatát egymástól függetlenül végezték. Az észlelési gyakoriság vizsgálatánál általános a NYQUIST-intervallum alkalmazása ( 8 ) vagy az észlelések ritkitása melletti, elosztásfüggvények paramétererazonosságának igazolása ( 2 ). A hálózatsürüség vizsgálatát az észlelések közötti korreláció alakulásával végezték elsősorban olyan hidrológiai elemek esetében sikerrel, ahol a befolyásoló tényezők nagy térségekben állandóak, homogénak/ pl.: csapadék vagy hőmérsékletmérő állomások/. Talajvizszintészlelő hálózat vonatkozásában a hálózatsürüség hazai megitélése nem egységes. A VITUKI által kialakitott és elfogadott 50 km í kut hálózatsürüség ( 3 ) a BME Vízgazdálkodási Tanszékének vizsgálata szerint ( A ) nem elegendő, mivel az észlelőkutak közötti becsült talajvizfelületek hibája nagyon magas, amelyet az észlelőkutak közötti korreláció feltárásával határoztak meg. Véleményünk szerint is vitatható a VITUKI által elfogadott egyenletes hálózatsüsüségi elv, hiszen a talajvizkutak egymáshoz képest inhomogén környezetben észlelnek. ami adataik eltérő idősorában, ill. vizjárási görbéjükben tÜKröződik. A területi változékonyság, - amely alatt a talajvizállásra ható tényezők / morfológia, víztartó közetanyaga, hidrometeorológiai tényezők, növénytakaró, stb./ összessége értendő, egymással nem összevethető adatsoru megfigvelésket eredménvez. A probléma csak a területi homogenitások feltárásával oldható meg, amelyhez a ható tényezők súlyát is mérlegelni kel. Ha a talajvízszintek alakulására ható tényezőket vizsgáljuk, megállapíthatjuk. hogy döntő a meteorológiai hatások szerepe, de az,az azonos földrajzi körülmények miatt nagyobb régiókra kiterjedően egyformán hat, azaz területi változékonysága a talajvijárás szempontjából kicsi. Oóval nagvobb a talajvitartó kőzetanyagának területi változékonysága. aminek tulajdonságai a talajvizjárási görbealakra alapvetően meghatárzóak. A növényboritottságot is közvetve a talajviztartó kő- 112 -