A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Hévizek és fürdők (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

BARABÁS IMRE: A szolnoki Tisza Szálló hévízkútjainak története (1927–1928)

technikai eszközökkel tud vizet elővarázsolni?" Pávai engem olyan orvoshoz hasonlított, aki"...a beteget haláláig kezeli". Elfogadom ezt a nézetet, és örülök annak a "halálrakezelt" betegnek, mely oly"., életerős és makkegészséges és ad percenként 1310 liter 55 C-fokos melegvizet. "Kollégám mindig a hajdúszoboszlói kútját hozza fel a helyes kúttelepítés példájaként, és valóban "...annak helyét ő állapította meg, csakhogy petróleumra fúrt és vizet kapott, én pedig vízre fúrtam és vizet kaptam." Végezetül itt a történet végén a krónikásnak is állást kell foglalnia abban a kérdésben, ami oly sok vitát váltott ki néhány évvel ezelőtt: kit tekinthetünk a " szolnoki kút atyjának"? Köztudott, hogy Kaposvári Gyula, a helytörténet kiváló ismerője, aki diákként maga is megélte a fúrás eseményeit, egyértelműen Pávait tartja a siker fő kovácsának, ezért a Tisza szálló falára 19E6-ban általa felszereltetett emléktábla kizárólag a nagy geológusnak mond köszönetet a sikerért. E tanulmány geológus szerzője nem lát lényeges különbséget Pávai Vajna Ferenc és Horusitzky Henrik munkássága között - nem is beszélve Czárán Péterről és a Lapp-cég szakembereiről - így az eredményt kitűnő szakemberek csapatmunkájának tulajdonítja, helytelenítve bármelyikük kizárólagos dicsőítését is. Ugyanakkor örül annak, hogy a kút 1572-es melléfúrásos felújításának eseményeiben, amikoris - igaz, a korábbinál jóval több rétegből - 9E2 l/p kifolyó vizet kaptak, már maga is részt vett. - 33 -