A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Rétegvízbázisú vízművek (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

LIEBE PÁL főelőadása: A rétegvíz-termelés problémái Magyarországon

dása nélkül az eddig tapasztalt vizszint-, illetve nyomáscsokkenésnél sokkal nagyobb mértékűnek tellett volna bejöve tKaanie. Az eddig tapasztalt 5-20 a törüli,de 50 c-t a középmélységü rétegekben egyes, a nagyobb aélygégii rétegetben több helyen meghaladó vizszint3üllyedés, ill. nyomáscsökkenés nem fenyegeti a kutatat "kiszáradással" a vizszint csa.í kevés nelyan süllyed a megcsapolt réteget mélységéig, s a mérhető nyomáscsökkenési trendekkel számolva sea; kell az esetek nagyobb részébea ezzel számolni. o. problémát a talajvízből történő leszivárgás felgyorsulása okozza ott, ahol a talajvíz vízveszteségét más, járulékos források nem kompenzálják. íiegionális mértééi: talajvizszint-süllyedéssel egyelőre csat a Duna-Tisza-közén találkoztunk, de ez a jelenség - az aszály hatásával párosulva - a vízgazdálkodás egyik legnagyobb problémájává válhat, s felveti a mesterséges vizpótlás szükségességét. Á - főként pleisztocén-pliocén - homokos vizadókból történő ivó- és héviztermelés mértéke kb. 2 millió m^/d-ra becsülhető. Az ennek hatására bekövetkezett nyomáacsökkenések folyományaként az eredeti állapotban mintegy 1,0-1,5 millió m" /d utánpótlódó mennyiség 50-100 yo-kai is megnövekedhetett, miközben a mélyebb területeken megcsapolódó, az eredeti utánpótlással egyező vizhozamu felfelé szivárgás nagyobbrészt megszűnt. A vizsgálatok szerint az ivóvizadó rétegekből történő kitermelés nagyrésze, a mélyebb, meleg rétegvizet tisebb része származik utánpótlódásból. A többi a rétegváz és tartalom rugalmatlan és rugalmas deformációjából származhat, de erre nagyon kevéa adatunk vao. A rétegvizekkel a szakemberek e század hatvanas éveitől fokozódó mértékben sokat foglalkoztak, de a kérdéskör problématömegéhez éa vízgazdálkodási jelentőségéhez képest mégis teveset.