A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése pótkötet (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZABÓ SZABOLCS főelőadása: MELLÉKÁGAK, MELLÉKÁGRENDSZEREK VÍZPÓTLÁSA ÉS VÍZMINŐSÉGVÉDELME

jelentősebb mint a vízé. Ez a gyakorlatban az ivóvízbázisokat veszélyeztető nitrátosodásra hívja fel a figyelmet. Ennek elkerülése csak a nitrát felületi, biomasszában történő megkötésével lehetséges. A mesterséges eljárások (Kalmár G.) mellett ebben jelentős szerepe lehet a még meglevő természetes növénytakarónak (galériaerdők). A talajvízszint emeléséi1 célzó vízpótló eljárások alapvető hibája a nagy vízigény mellett a lassúsága is. 3. Üledékeltávolítás ás vízminőség A mellékágakban az üledékeltávolítást a meder túl gyors feltöltődése (Dunai F., Kováts Z. és Simon M.) és az üledék szennyezettsége (űartalis, É. és Horváth, L.) indokolja. A mellékágakban az üledékeltávolítás műszaki szempontból általában jó eredményre vezet, vízminőségi hatása azonban közvetlenül nem érzékelhető, vagy sok esetben egyáltalár nincs is. A mellékágaknak ugyanis rendszerint több méter vastag reduktív (kis redoxpotenciál és pH, nagy vastarta'lom) üledéke van, amely jelentős mértékben tartalmaz foszfort. Az üledék foszforleadása (belső terhelés) az üledékfelszín redoxállapotától függ. A kotrás az üledék redoxviszonyain lényegében alig változtat, ezért látványos vízminőségjavulás az esetek zömében nem várható. -35-