A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Szennyvizek hatása a környezetgazdálkodásra (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

DR. SÁRVÁRY ISTVÁN: Az Általér vízpótlásának kérdései: tisztítsunk vagy hígítsunk?

Lobegfianyaterhelés Mint láttuk, kezdetben s megás lebegőanyag-tarta Ion: volt a fo probléma. Emiatt kellett több izbea is kotorni sz öregtavat,a 5ánhidai-tó alsó szakaszát, és ez tette szükségessé a Sikvölgyi patakra épitett zagytárolók és az Öregtó feletti utóülepítő' létesítését. Szea

ny

v iz-terhelés A 60-as évek közepétől kezdve gyors ütemben nőttek a kommunális kibocsátások. Mennyiségük 1990-re az 1965-ös érték bárocszorosára növekedett. Bár a szennyvíztisztító telepeket is fejlesztették a biológiai tisztítókapacitás és a szennyvíz-kibocsátás na,??sáf:a közötti mlntery 25,000 m^/pap-oak megfelelő különbség 1Q70-1Q83 között változatlan marad

t. A szeanyviztisztitás minősége a mennyiségi fejlesztés ellenére azóta is sok kívánnivalót hagy maga utáo. Bár g tatabányai szennyviztisztitó-telep kapacitása az V. és VT. ütem megvaló7 sulisával 22.SX n'Vnap-re növekedett, a távozó s-zennyvizben sz NK^, ií és.az összes foszfor koncentrációja az előirt határértékeket kb. négyszeresen meghaladja. A rendszer ugyanis özeknek az anyagoknak az eltávolitásáre nincs harmadik tisztítási fokozattal ellátva. Az Általér Vértesszőllősi szolvényében a KOI mg/l-ben mért értéke 1970-86 között a négyszeresére /12-ről 45-re/, sz ásványi K értéke a duplájára /5 mg/l-ről 6 mg/l-re/ nőtt. Ami a PO^értékeket illeti: a mintegy kilencszeres növekedést valószínűleg a szintetikus mosószerek fokozódó használata okozta. A tápanyagdus környezetben a tatai öregtó algásodására jellemző Klorofill-a tömege napjainkra a 15 év előtti érték duplájára: 350 mg/m"

7 értékűre növekedett. A szénbányákon és a településeken kivül számos ipari jellegű szennyvíz-kibocsátó is működik az Általér vízgyűjtőjén, ezért a fenti szennyező tényezők növekedését már nem lehet csak a bányászat hatásának tulajdonítani. t 12o -