A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Szennyvizek hatása a környezetgazdálkodásra (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

DR. KRISTÓF JÁNOS főelőadása: CSATORNÁZÁS, SZENNYVÍZTISZTÍTÁS FEJLESZTÉSE; ÜZEMELÉSI TAPASZTALATOK

Magyarországon még ma is számos halyen üzemelnek oxidációs árkos és hagyományos csepegtetőtestes technológiával kialakított telepek. Ezek rekonstrukciós tapasztalatairól Spányi Endre és Dr Varga György a VIZITERV VSZK dolgozói számolnak be. A VSZK a fó feladata (szabványosítás, műszaki fejlesztési mellett foglalkozik szennyvíztisztító telepek rekonstrukciós tervezésével, fejlesztésével. Ezek közé tartozik a nagykátai telep kapacitásának bővítése, lehetővé téve kísérleti berendezések telepítését. A baktalórántházi telep újszerű, váltakozó üzemű oxidációs árka. Az újszászi cspegtetó testes telep és az utótisztító tó rekonstrukciója bár kis kapacitású, de szakmailag érdekes, utóvizsgálatra modell lehetne. A péceli csepegtetőtestes telepen uj technológia valósult meg, amely más rekonstrukcióra szoruló telepeknél is alkalmazható, nem kell az elavult telepeket elbontani. Oegré András és Pavlik CSaba (Baranya megyei Vizmű Vállalat) a Komlói szennyvíztisztítótelep próbaüzemi tapasztalatait ismerteti . Az új tisztítótelep tervei 1980-ra készültek el, melyek alapján 1981-ben megkezdődött a kivitelezés. A beruházás célja: 15 000 m3/nap kapacitású szennyvíztisztító teleo felépítése, anaerob iszapstabilizálással, gáznasznositással és gépi iszapviztelenitéssel. A tisztítótelep 2 db azonos nagyságú 7 500 m3/d-s műtárgysorból épült fel. Ezzel szemben a telepre mindössze 6 500 m3 szennyvíz érkezik naponta. A jelentós mennyiségi eltérés oka a szénbányászat fejlesztését szolgáló "Liász-program" visszafogasa. így a prőöaüzem során csak egy mütárgysert üzemeltettek. N -418 -