A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Szennyvizek hatása a környezetgazdálkodásra (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZEGLET PÉTER–TÓTH ISTVÁN: Alumíniumfoszfátos szennyvíziszap felhasználhatósága a mezőgazdaságban

nifikáns különbséget csak a ''súrű" iszappal kezelt oarceliákon tapasztaltunk. Hasonlóan a talaj foszfor ellátottságához; itt is a 2. kezelés mutatta a legnagyobb szignifikáns termésemelkedést. Hasonló eredményre vezetett a kukoricsszárak zöldtömegének alakulása. Itt is csak a "sűrű'

1 iszapos kezeléseknél volt szignifikáns termésnövekedés, legnagyobb mértékben a 2. kezelés hatására. Nem taoasztaltunk "valódi" (szignifikáns) eltérést a kukoricacsövek tömegei a kukorica csövenkénti szemtömegei a kukorica ezerszemtömegei valamint a tesztnövények magasságai között. (Az adatok ugyan a dózisok nagyságának megfelelően növekvő tendenciájúak.) Vizsgáltuk az aratáskor a tábláról lekerülő különböző növényi szervekben levő 10 tápelem (lásd módszertani fejezet) koncentrációjának alakulását. A kukorica levelében nem mértünk szignifikáns különbségeket koncentrációban egyik elemből, így az alumíniumból sem. Hasonlóan az előzőekhez rem tapasztaltunk szignifikáns különbségeket a szár tápanyag koncentrációiban sem. A talaj megemelkedett Na-koncentrációját a kukorica növény jól tűri, a növényi szervekben nem tükröződik az iszappal bejuttatott Na mennyisége. Vö.: tenyészedényes kísérlet mustár tesztnövény. Ezek alapján várható, hogy a szennyvíziszap alkalmazhatósága függ a kultúrnövény fajától. A kukorica szemtermések tápanyag koncentrációjában eltérések mutatkoztak a kezelésekben alkalmazott dózisokkal párhuzamosan, mely már a N esetében az egyik "híg iszapos" kezelésnél is jelentkezett. ' Hasonlóan a levél és a szár alumínium tartalmához, a szemtermés alumínium koncentrációja sem változott meg szignifikánsan a kezelések hatására. Ez egyúttal nem jelenti azt, hogy a kukorica növények az alkalmazott dózisok mellett a barna erdötalajon nem vettek fel több alumíniumot, mint a kezeletlen kontroll területen, csupán arról van sző, hogy a dózisokkal párhuzamosan emelkedő átlagértékek ellenére a különbség matematikailag nem igazolható. Az ICP spektrométeres vizsgálati eredmények értékelése (3.táblázat). A spektrométeres vizsgálatra a kukoricaszár, a szemtermés és a talaj legnagyobb dózisú kezelésből származó és a kontroliból származó, valamint a "sűrű" iszap előkészített mintáit választottuk ki. Az előkészítést szelénes tömény kénsavas roncsolással blokkroncsolón végeztük. Lényeges koncentrációemelkedést a kukoricaszárnál a réz esetében tapasztaltunk, a szemtermésnél a réz, vas és a nátrium koncentrációja emelkedett számottevően a kontroliéhoz képest. A talajok elemkoncentrációi nem változtak említésre méltóan. A szennyvíziszapban mért elemkoncentrációkat összehasonlítottuk a szennyvizelhelyezési szabályzatban megadott értékekkel (9003/1983.(MÉM £.11.) MÉM-EüM-OVH p.441-431). Ez alapján elmondható, hogy " - 290 -