A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

VARGA GYÖRGY–DR. SZILÁGYI FERENC: Távérzékelési módszerek hasznosítása a Balaton vízminőségi célú tematikus térképezésében

1. A TISZA SZABÁLYOZOTTSÁGA, A VIZIÚT KIALAKULÁSA A Tisza ármentesítése és szabályozása Széchenyi kezdeményezésére 1846. augusztusában kezdődött el, a Vásárhelyi által készített általános szabályozási terv, illetve a Paleocappa olasz szakértő részéről javasolt módosítások alapján. A nagyszabású munkálatok, amelyek során főleg mederátvágásokat készítettek és árvédelmi töltéseket építettek lényegében a századfordulóra befejeződtek, igaz még nem teljes töltésrendszerrel és teljesen ki nem fejlődött átvágásokkal. A szabályozás hatására a folyó magyarországi szakaszának hossza mintegy 400 km-rel (40 %-kal) megrövidült. Az átvágások következtében kialakult nagyobb esés elindította a beágyazódási folyamatot, a meder süllyedése helyenként az 1 m-t is meghaladja. A töltésrendszer továbbfejlesztése, kisebb korrekciók elvégzése folytatódott és még napjainkban is tart. A folyó összefüggő, egységes koncepció alapján történő középvizi szabályozására nem került sor, a medervándorlást csak azokon a helyeken akadályozták meg, ahol a rongálódás már a töltések állékonyságát veszélyeztette. A hajózási igények biztosítására a TiszaJúsvi

Lzi_szabályozása

i a század első évtizedében vált időszerűvé . Ennek több mint 40 éves történetét Iványi 8ertalan, 1948-ban megjelent tanulmánya ismerteti részletesen. A kisvizi szabályozásra vonatkozó alapvető megállapítása, hogy a tiszai gázlós szakaszok közös jellemzője a középvizi meder túlszélesedése, az ezzel járó alacsony vízmélység és a sodorvonal vándorlása. A hajóút megjavítására ezért a teljes meder szűkítése szükséges és nem csak a kisvizek szintjében, hanem annál magasabb, a mai fogalom szerint az úgynevezett mederképző vízállásnak kb. megfelelő szinten. Ezzel Iványi lényegében a kisés középvízszabályozás összhangjának, a mai értelemben alkalmazásra kerülő "mederszabályozás"-nak a fontosságát mondta ki. Az első kisvízszabályozásnak tekinthető munka a Maros torok alatti Tisza-szakasz rendezése volt, kőből épült párhuzamművekkel és néhány keresztgáttal. Később már rőzseművek alkalmazásával (pl. iszapoltató rőzsesátrakkal) szabályozták a tiszainokai, a vezsenyi, a tiszakürti, az algyői gázlókat. A Szolnok és főleg a Tiszafüred feletti szakaszon azonban a rőzseművek, a nagyobb esés miatt már nem bizonyultak hatásosaknak, így terméskő, illetve vegyes művek kerültek beépítésre, pl. a tiszafüredi és a ti" 26o -