A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

VARGA GYÖRGY–DR. SZILÁGYI FERENC: Távérzékelési módszerek hasznosítása a Balaton vízminőségi célú tematikus térképezésében

A MAGYARORSZÁGI VIZI UTAK JELLEMZŐI, KIHASZNÁLTSÁGA ÉS FEXESZTÉSEINEK LEHETŐSÉGEI Kovács Dezső ny. vizügyi tanácsos Közép-Duna-völgyi Vizügyi Igazgatóság Összefoglalás A magyarországi folyók, folyószakaszok többségükben hajózható természetes vizi utak. Hosszuk kereken 2800 km, amelyből mintegy 600 km minősül mesterséges vizi útnak (az öntöző főcsatornák, a Balaton és a Sió-csatorna). A magyar viziúthálózat-két különálló, dunai és tiszai rendszerre oszlik, közöttük ugyanis az ország területén belül méo nincs összeköttetés. A dunai rendszerben a Duna nemzetközi vizi utjának jellemzését a dolgozat a Rajka-Budapest(1850-1640 fkm)közötti szakaszon a korábbi, majd a Nagymarosi Vizlépcső épitésének elhagyása után kialakult helyzetben is ismerteti. Utal továbbá azokra a változatokra amelyek a 8ősi Vízlépcsővel összefüggésben, jelenleg még nem eléggé feltárt hatásokat idézhetik elő fenti Duna-szakaszon. Alapos vizsgálatokra van szükség a hatások megismerésére és a viziut fenntartásához, fejlesztéséhez szükséges szabályozási koncepciók kialakítására. A Duna Budapest alatti szakaszának (1640-1433 fkm) hajózási viszonyai sem kedvezőek, a meder- és kisvizszintek süllyedése következtében helyenként kialakult gázlós szakaszok miatt. A hajóút javitása itt is gondot okoz. A Duna mellékfolyóinak (mellékágaknak)viziutjairól rövid áttekintést ad a dolgozat. A tiszai rendszerben a tiszai viziut hidrológiai morfológiai jellemzését és hajózási viszonyait e témakörben összeállított külön dolgozat részletesen ismerteti, ezért itt csak a folyó hajózási szempontból történő szakaszolását soroljuk fel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a VITUKI a főbb viziutak műszaki paramétereinek vizsgálatáról tanulmányokat készített. - 1

9o- -