A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Víziutak, holtágak, tavak hasznosítása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

DUNAI FERENC: A természetes geológiai folyamatok, valamint a szabályozások hatása a szigetközi Duna-szakaszon a főmeder és a mellékág-rendszerek kapcsolatára

az 1568, 1658, 1760, 1789- évekből. Az 1800-as évek elején a terű-' let gazdái 5-5 község lakosságát magában foglaló un. iárvizvédelmi érdekeltségeket hoztak létre és a gyakori vízbetörések helyén kezdetleges gátakat emeltek. A szervezetlenül és tervszerűtlenül működő érdekeltségek által épített gátak nec bizonyultak megfelelőnek, ezért 1853-1883 között 18 db töltésszakadás és árvízi elöntés keletkezett. Az egyre értékesebb mezőgazdasági kulturák és az állandósult települések védelmére 1892-ben megalakult a Szigetközi Árvizmentesitő. Társulat, amely 1892-96 között összefüggő töltéseket épitett, ezzel jelentősen javítva Szigetköz árvízvédelmének helyzetét. Ennek ellenére 1897-ben és 1899-ben Nagybajcsnál és Fatkányosnál újabb töltésszakadások keletkeztek, ezért további erősítési munkálatok váltak szükségessé. Az 1900-as évek elején megerősített védvonal fél évszázadon keresztül minden árhullámmal szemben ellenállónak bizonyult. Az 1954. juliusi árhullám azonban a töltést 4 helyen átszakította. Különösen súlyossá tette a katasztrófát, hogy a múlt század végéhez képest lényegesen fejlettebb mezőgazdasági területek és falvak mellett a jelentős társadalmi és gazdasági értékeket képviselő Győr város Révfalui részét is tönkretette. Az 1955-61 évek között végrehajtott töltésmagasitási és szelvénybővítési munkák mellett a védvonal erősítésének az egyik fő «élja a hidraulikus talajtörés veszélyének a megakadályozása volt. Ennek érdekében a bu2gáros szakaszpkon szoritógátrendszereket és leterhelő paplanokat létesítettek. Az 1965-ös három hónapig tartó rendkívüli árvizet a szigetközi szakaszon megfeszített védekezéssel sikerült kivédeni, de bebizonyosodott, hogy az árvédelmi biztonság nem megfelelő. A további fejlesztéseknél a rendkivül inhomogén talajviszonyok miatt a számitások eredményeit az árvízvédekezés tapasztalataival is kiegészítették, illetve korrigálták. A 70-es évek közepén befejeződött töltéserősítések sikerét az 1975-ben, 1985-ben és 1988-ban levonult jelentős árhullámok idején tapasztaltak bizonyítják. 2.3» A folyószabályozás fejlődése A III századig a rőzsemüvekkel végzett, csak helyi érdekeket szolgáló beavatkozásoknak a partszaggatások csökkentése volt a fő célja. A főág állandó helyváltoztatásai, a zátonyképződés megnehezítette - 142.-