A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

ANTAL GÁBOR: Elszivárgás-vizsgálatok a DKH kisvízfolyásain

sa, vízfolyás szakaszok nyelővé válása, ill. egyes vízfolyásokon az alapvlzhozam sokszorosára növelése etb./. Tanulmányi állomásokkal az észlelőhálózat kiegészíthető, azonban ezek száma sem növelhető a végtelenségig, már csak a költségigény miatt sem. A megváltozott vizjárás és hatásai megismerése érdekében az alaphálózati megfigyeléseken túlmenően kiegészítő mérésekre ls szükség van. 2. PILLANATNYI VÍZHOZAM HOSSZ-SZELVÉNYEK 2.1. Hossz-szelvény mérési tapasztalatok A kisvízfolyások készlrtfeltáró vizsgálatában évek óta alkalmazzuk a kisvízi pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény mérés módszerét. Ezt a munkát Zsuffa István indította el Igazgatóságunkon, még a 60-as években. Klsvlzes, lehetőleg hosszabb csapadékmentes időszakot követően egy vízfolyás több, esetenként 15 - 20 szelvényében ugyanazon a napon megmérjük a vízhozamot. Nem csak a fővizfolyáson mérünk, hanem a mellékágak torkolati szelvényében is, valamint a fontosabb vízkivételeknél és vízbevezetéseidnél. A méréssorozat birtokában megszerkeszthető a fővizfolyás kisvízi hossz-szelvénye, a vízhasználatok figyelembevételével a természetes állapotra vonatkoztatva is. Ha a vízfolyáson rendelkezünk hosszabb adatsorral biró vizhozamnyilvántartó állomással, akkor a mértékadó időszakban végzett méréssorozat alapján az észlelésekből számitott adatokat kiterjeszthetjük a vízfolyás hossza mentén. Természetesen a hossz-szelvény mérés vizmintavétellel kombinálva lehetőséget nyújt az öntisztuló képesség számításához, anyagáram vizsgálatokhoz. Ilyen sorozatokra a Koppány-patakon és a Séd-Nádor-Sió vízrendszeren került sor.