A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZŰCS JÓZSEF: Bányavízemelés mennyiségi és minőségi problémáival kapcsolatos tapasztalatok Dorogon

rület 60 %-án nyilvánvaló. A báftyaüzem vizvédelmi rendszerének kialakítása a vázolt körülmények ismeretében, azok figyelembevételével történt. A rendszer alapelemeit az élet- és vagyonbiztonság szempontjából megbízható vizkezelés, vizvezetés és vizemelés kiépitése, a vizveszély szempontjából tervezett fejtési ütemterv, a nagy vizjáratok feltárása, illetve fejtés előtti megkutatása és eltömítése, a nagyobb hozamú vízbetörések utólagos elzárása. és az esetleges vizvisszatáplálás lehetősé gének megvalósítása alkotják. A fakadó vizek emelésére függőleges vízaknát mélyítettünk, olyan mélységbe, hogy a terület 85 %-ről oda a víz gravitációsan mézőbeli átemelés nélkül - juthasson el. Az aknazsompba befolyó viz kiemelését 10 + 1 db 15 m'Vmin teljesítményű búvárszivattyú biztosítja. Ezzel a véletlenszerű "bányaelúszás" veszélye kizárt nak mondható. A fejtési ütemtervet úgy alakítottuk ki, hogy első ütemben a feküoldalról jól védett szénvagyon kerüljön lefejtésre, a legviz veszélyesebb területek művelése pedig az utolsó ütemben kerüljön sorra. Ezzel sikerült elérni, hogy a bánya első ötévében jelentősebb vizfakasztás nem volt. A bánya összes karsztvíz emelése 1989 végén alig érte el a 2 m^/min-ot. Vizvédelmi rendszerünk egyik leglényegesebb elemét a műveleteket megelőző üregtömités jelenti. Ennek érdekében dolgoztuk ki az úgynevezett dorogi kombinált tömítési módszert. A módszer lényege, hogy a hagyományos dorogi iszapolást - melynek során homokkal és más szemcsés anyaggal töltötték fel a kaverná-