A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése I. kötet, A Dunántúli középhegység vízgazdálkodása (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

LIEBE PÁL főelőadása: A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉG VÍZHÁZTARTÁSA ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁI

Átlagos beszivárgás! viszonyok esetén a visszatöltődésre for3 ditható vizhozam további 65 m /perccel nő, mig nagyon kedvezd esetben ez a duplája is lehet. Ebben az esetben a források újraindulása meggyorsul, ami viszont a visszatöltődés folyamatát mérsékli, összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kilencvenes évektgn átlagos beszivárgás esetén mintegy 130 m"Vperc fordítódik a visszatöltődésre, ami 10 év alatt 0,68 km^-t jelent, a negyven év alatt felhalmozodótt hiány 20 %-át. Mivel a folyamat lassul, belátható időn belül nem is várható az eredetihez közelálló állapot visszaállása. Az eredeti állapot a bányászati vízkivételek megszűnése esetén sem állhati vissza az ivóvizcélú vízkivételek miatt. /3/ A vízszintemelkedés mértéke a kilencvenes években átlagos beszivárgásnál átlagosan 0,7 m/év lehet, a megszűnő bányavizkivételek körzetében nagyobb, a peremeken lassúbb, egyes helyeken a kezdetben tovább folytatódó süllyedések miatt az évtized átlagában zérus, /k/ /Az eredeti vízszintek beállása hosszabb távon sem várható /3/ Az elmondottak feltételezik a limitek betartását, ami korábbi vízellátási koncepciók újragondolását is igényli /10/. Az ivóvizcélú karsztvizkészletek is csak a legszükségesebb mértékben növelhetők ott, ahol más lehetőség nincs. Ivóvizellá3 tási célra kitermelhető mintegy 5 m /perc szabad készlet csak a Balatonfelvidéken tárható még fel. /9/ Ebben a kilencvenes évek szigorú gazdasági megkötöttségei is segiteni fognak. A 350-380 m'/perc között prognosztálható ivó- és balneológiai célú vízkivételek és forráshozamok mellett a bányászati célú vizemelésekre 70-100 m'Vperc marad, ami a kilencvenes évek elején a bányabezárások miatt betartható. Az ujabb bányanyitásoknál a minimális mértékű vizfakasztásra és a megfelelő minőségű viz maximális visszatáplálására kell törekedni. A bányabezárások és a regionális visszatöltődési folyamat vízminőségi gondokat vetnek fel. A karsztrendszer mennyiségi rehabilitációja mellett a vlzminőségvédelemnek, az ezzel kapcsolatos kutatásoknak egyre nagyobb teret kell szánni, hogy a mennyiségi megóvás.érdekében hozott áldozatok kárba ne vesszenek. - 17 8 -