A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Síkvidéki mezőgazdasági vízgazdálkodás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
Dr. Kereszturszky János: Síkvidéki mezőgazdasági vízgazdálkodás ökológiai és gazdasági kérdései
- 11 Egy-egy körzeten belül az öntöző gazdaságok területegységre jutó növénytermesztési termelési értéke a bázis évben körzetenként eltérően, de 6-37 %-kal kedvezőbben alakult a nem öntözőkhöz viszonyítva. Az aszályos évek átlagában ez az arány elérte az 50 H-ot is (lásd 2.sz. táblázat). Az öntöző és nem öntöző gazdaságok hozamértékeinek összevetésekor meg kell azonban jegyezni még azt, hogy általában valamennyi körzetre jellemző az öntöző gazdaságok földminőségének kedvezőbb alakulása. Ezért a reálisabb megítélés miatt bemutatjuk az egy aranykorona értékre jutó növénytermesztési termelési érték nagyságokat körzetenként az öntöző és nem öntöző gazdaságcsoportokra külön-külön, (lásd 3.sz. táblázat) A táblázat adataiból jól látható, hogy míg 1982-ben, a kedvező csapadékellátottságú évben az öntöző gazdaságokban az egy aranykorona értékre vetített növénytermesztési termelési érték körzetenként eltérően 3-9 %-kal magasabb mint a nem öntöző gazdaságokban, az aszályos évek átlagában ez az érték 2-16 h. Ez egyértelműen kifejezi az öntözés aszálykár mérséklő hatását. A bemutatott 3. sz. táblázatból is jól látszik a kedvezőtlen csapadékellátottság miatti körzetek közötti szóródás növekedése. Az öntöző gazdaságok esetében a legalacsonyabb és legkedvezőbb érték közötti nem egészen 50 Ft-os különbség (751-805) eléri a 110 Ft/Ak értéket (759-869), a nem öntözőknél a 75 Ft/Ak érték a 150 Ft/Ak értéket. Úgy gondolom az előzőek is érzékeltetik a csapadékelláttotságnak (illetve ellátatlanságnak) az öntözésnek, mint a vízgazdálkodásba történő beavatkozásnak súlyát, szerepét a vállalatok növénytermesztésében.