A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Vízbázisok védelme (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DR. KÁRPÁTI ZOLTÁN: A trihalometánok képződése és a vízkezelési technológia összefüggései

A TRIHALOMETÁNOK KÉPZŐDÉSE ÉS A VÍZKEZELÉSI TECHNOLÓGIA ÖSSZEFÜGGÉSEI Or.Kárpáti Zoltán Országos Közegészségügyi Intézet A klórozás mint a legolcsóbb fertötlenitési eljárás a legtöbb vizekezlési technológia szerves része. Klórozás során a vízben lévő szervesanyagokbői egészségre káros anyagok keletkeznek. A trihalometánok rákkeltő anyagok s mint legnagyobb mennyiségben keletkező klőrozási termékek jő indikátorai az egyéb melléktermékeknek is. Az előadás részletesen tárgyalja a klórozás célját és a hatását befolyásoló tényezőket; a trihalometánképződés mechanizmusát; a kialakuló koncentrációt befolyásoló paramétereket; a trihalometánszint csökkentés lehetőségeit; felsziniviz tisztitóknál, nagy szervesanyag tartalmú mélységi vizek felhasználásakor szerzett tapasztalatokat. A trihalometánok csökkentésénél a szerző szerint a következő szempontokra kell figyelemmel lenni: 1. A csökkentésre való törekvés nem mehet a mikrobiológiai biztonság rovására. 2. Kötött klór hatására mindig kev-sebb trihalometán keletkezik, mint szabad aktiv klór hatására. 3. Tisztítatlan vizet nem, vagy csak a legszükségesebb mértékig szabad klórozni. 4. A klórt jobb több részletbe elosztva adagolni. 5. Nem megfelelően tisztított vizből a hálózatban is keletkezik trihalometán. Nagy hálózatoknál előnyösebb a klóraminos fertőtlenítés. 6. a pH-t megfelelő szinten kell tartani a jó hatásfokú derítés és a trihalometánszint csökkentése érdekében. 7. A prekurzor szervesanyagok csökkentése sok esetben megkívánja a granulált aktivszenes szűrést. Az aktivszén por adagolás számottevő változást nem eredményez. 8. Kismennyiségü ózon növelheti a trihalometánképződési hajlamot. - 97 -