A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Vízbázisok védelme (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

KIRÁLY ISTVÁN–MOLNÁR BÉLA: A Barátság II. kőolajszállító vezeték csőtörései; kárelhárítási tapasztalatok, javaslatok

ségeket szállító csővezetékek meglétéről bőven van információnk. Az eddigi csőtörések okait vizsgálva - még az üzemeltetés apróbb részleteit is érintve - megállapítható, hogy a csőtörések okai rendkívül összetettek, de a legdöntőbb okozó kétségtelenül mégis a rossz csőminőség, - a valóságos károk mielőbbi megelőzése érdekében a legszükségesebb lenne a FALCK-típusú, gyenge minőségű olasz csövek fokozatos kicserélése a fényeslitkei nyomásközpont utáni szakaszon, - az esetlegesen bekövetkező csőtörés felderítését, a kiömlött olaj lokalizálását a lehető legrövidebb idő alatt végre kell hajtani, - a terepre kiömlött olaj legnagyobb hányadát vissza kell nyerni és a költségkímélés miatt a helyszínen kell a rendszerbe visszatáplálni, - a visszamaradt olaj elégetése hatásos, de a levegőtisztasági okok miatt nem kívánatos, - az olajjal elszennyezett talajt már veszélyes hulladékként kell kezelni, i s ez rendkívüli módon megdrágítja. Mivel nem minden esetben van letietőség arra, hogy kommunális hulladékkal keverve deponálásra kerülne, ezért kívá natos lenne új, eddig még nem alkalmazott, olcsóbb technológiák kidolgozása, (például a helyszínen kezelni) - célszerű az ilyen potenciálisan veszélyeztető távvezetékekre is üzemi víz kárelhárítási tervet készíteni. A tervben részletességgel kellene foglalkozni a különböző szituációban bekövetkezett törések védekezési kérdéseivel. (Ez 1989. közepére el is készül!) - a gyors informálásnak rendkívül nagy a jelentősége. Ezért az üzemeltető vállalat és a környezetvédelmi és vízügyi hatóság között élő, rendszeres kapcsolatnak kell lenni, - a Tiszán végrehajtott kárelhárítási gyakorlat azt bizonyatotta, hogy a meglévő eszközeink alkalmasak ugyan a felszínen úszó olaj megfogására, de egy valóságos törés esetén igazgatóságunknál rendelkezésre álló eszközök nem lennének elegendőek a védekezéshez. Ugyancsak látható volt, hogy a Tiszán egy erechiényes védekezést csak kisvizi szituációban és a társ-szervek erőinek maximális bevonásával lehetne végrehajtani, - a védekezési eszközöket fejleszteni kell. Az igazgatóságunknál megkezdett műszaki fejlesztési munkákat - amely egy nagyvizi olajmegfogó kialakítására irányzott - folytatni kell. Ebbe a fejlesztési munkába be kell vonni a GOV-ot és a Hungária Biztosító Vállalatot is, hogy az anyagi erők az érdekeltség elve alapján koncentrálhatók legyenek, - az igazgatóság saját őri- és szakaszmérnökségi személyzetét is érzékenyeb bé kell tenni az ilyen jellegű haváriák iránt. Érdemes azon gondolkodni, hogy a tiszaszentmártoni tiszai keresztezés alatt - Tuzséron - állandősítot t védelmi szelvényt kellene kiépíteni. - 475 -