A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Ipari vízgazdálkodás (III. Ipari vízgazdálkodási szeminárium) (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

BÓDÁS SÁNDOR: Az erőművi mésziszap kezelése és hasznosítási lehetőségei

Az erßmGvl mésziszapok hasznosítási lehetőségei A silalanllók savas szennyvizeinek közömbösítése A legkézenfekvőbb mó<Jja a méizíszap hasznosításnak a sólalanllók savas szennyvizeinek közömbösítése, mivel a helyszínen tendelkezésre áll. Felhasználását azonban háttérbe szorítja a mésziszap nehezebb kezelhetősége, a mészhidráthoz hasonlítva és a semlegesített szennyvízre is érvényes lebegőanyag-korlátozás. A 9. ábra szerint viszont mésziszappal is kifogástalanul lehet közömbösíteni és az ehhez szükséges többlelberuházás köllsége a megtakarított mészliidrát árából 2-3 év alatt megtérül. A mészisrnp rekalcinálása A mésziszap rekalcinálása ugyancsak kézenfekvőnek tűnik, különösen kis magnéziumtartalmú, lebegőanyag mentes vizek lágyltásánál, hiszen a rekalcinálás során elméletileg az eredetileg felhasznált mész kétszerese keletkezik, ezért ha a felesleget megfelelően értékesíteni lehet, az eljárás gazdasági előnyökkel is járhat. A mész visszanyerésének fő lépései és paraméterei a 10. ábrának megfelelően a következők: — Rekarbonálás a kalcináló kemencéből távozó 15—27% CO,-t tartalmazó gázokkal magnézium•hidroxid eltávolítása céljából. — A mésziszap besűrltése 20—30% szilárdanyagtartalomig. — Víztelenítés szalagszűrő préssel 60—65% szárazanyag-tartalomig. — A víztelenített iszap gyors szárítása a kemence gázainak segítségével. — Rekalcinálás 1093—1204 °C-on, azaz a kalcium-karbonát kalcium-oxiddá alakítása. — A termék lehűtése, porrá oltása. — A termék tárolása. Extrém esetben a meszes lágyltás előtt kell eltávolítani a lágyítandó víz lebegőanyag-tartalmát is. A mésziszap rekalcináló berendezéseknek két fő típusa ismeretes: a forgókemencés (mint a Cement- és Mészműveknél) és a fluid-ágyas vertikális kemencés eljárás. A mésziszap rekalcinálást régóta és több helyen alkalmazzák, főleg az Egyesült Államokban. Hazai alkalmazásának gátja a beruházási eszközök irreális felértékelése. A mésziszap mezőgazdasági hasznosítása Közismert, hogy Magyarországon megnőtt a közömbös és gyengén lúgos területek rovására a savanyú talajok aránya. A MÉM NAK. vizsgálatai szerint a vizsgált területek 50%-a savanyú kémhatású (II. ábra). Ebből 27% különösen veszélyeztetett. A területek csaknem 56%-a mészhiányos, ráadásul ennek több mint fele karbonátmenles is. Országosan az igen savanyú, illetve a savanyú területek aránya két talajvizsgálati ciklus között mintegy 10%-kal növekedett. Egyes talajtípusok (pl. erdőtalajok) esetében ezzel olyan folyamatok indultak meg, amelyeket már csak nagy költséggel lehet megállítani, illetve visszafordítani. A talajok minőségét veszélyeztető folyamatoknak alapvetően két forrása van: a kedvezőtlen környezeti hatások és a szakszerűtlen földművelés. Az előbbiek közül a legjelentősebb a légköri eredetű szennyezés. A hazai talajokon nedves (csapadék) és szilárd fázisban leülepedő kén-dioxid mennyiségét az OMFB és a MTA által „A környezet erősödő savanyodásáról és ennek hatásáról" évente készített tanulmányban több mint 802 ezer tonnára becsülték. Megjegyzendő, hogy szakértői vélemények szerint az évi több százezer tonna kén-dioxidból származó savterhelés mintegy négyszer nagyobb veszélyt jelent termőtalajainkra, mint a műtrágyázás ilyen jellegű hatása. Ugyancsak erősen savas kémhatású, és elsősorban a gépkocsik égéstermékeként keletkező nitrogén-oxidok mennyisége is évente meghaladja a 200 ezer tonnát. A talajok fokozódó elsavanyodását meszezéssel és rendszeres mésztrágyázással lehelne megállítani, illetve Mésziszap sűrfhS Semlegesítő reaktor Ülepítő -®Q=pH Semlegesített szennyvíz 9. ábra. Közömbösítés mészlszappal I - 342 -