A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DÉRI JÓZSEF: A Duna jeges árvizei

telek jeges árvizet keltő hatásait a kedvezőtlen emberi beavatkozások felerősítették. Az éghajlati ingadozások és a természetes jégjárás közötti összefüggések rendszerében a XVII. századtól kezdve egészen a XIX. század végéig tartós, növekvő és általában kedvezőtlen szerepet játszanak az emberi hatások. Ezt a következtetést támasztják alá az utóbbi évek kutatási eredményei /21/: - A XVI-XVIII. században egyrészt a nagymértékű /30-35 %-os/ erdőirtások, másrészt a fokrendszerek tönkremenetele, valamint a lápos vizenyős területek védekezési célból történt növelése a vizjárást számottevően szélsőségesebbé tette, a vizjátékot több méterrel megnövelte, a hordalék-szállitás fokozódásával a zátonyképződés és a mederalfajulás felerősödött, ami összességében a jég levonulás feltételeit rontotta és növelte a jégtorlaszképződésre érzékeny mederszakaszok számát. - A jeges árvizek elleni védelmet szolgáló folyószabályozást, valamint az ármentesitést elsősorban a vizi-malom-érdekeltségek hátráltatták. Uralkodóvá váltak a mederbe épitett malomgátak, a hadászati célú "rekesztések" és a halgazdasággal összefüggő "elmocsarasitások". Az árvizvédelmi gátakkal történő helyi védekezés hatására megváltozott a természetes jégtorlaszképződési helyek rendszere, következésképpen megváltoztak a jégtorlaszok duzzasztás! határai és hatásai, ami csak szakaszosan javitotta a jéglevonulási feltételrendszert. A kritikus jégtorlaszképződési helyek a lokális árvédelmi rendszerek hatására folyásirányban haladva átrendeződtek és olyan területeket is veszélyeztetett a jeges árviz, ahol korábban nem pusztitott a medréből kilépő Duna /pl. Fejér megye magas árterei/ . Az éghajlat-kutatás eredményei szerint a XIX. század közepétől kezdődően a lassú enyhülés után ismét gyorsabban melegedett Földünk éghajlata, és 1900-1960 között a középkor óta nem tapasztalt csúcsértékeket ért el a hőmérséklet. A felmelegedés különösen az Északi-Jeges-tenger körzetében volt erős, ahol több C-kal