A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
ILLÉS LAJOS–FODORNÉ RÁCZ KATALIN: Jéghelyzet figyelés és mérés a Felső-Tiszán
1. A TISZA JÉGJELENSÉGEINEK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A Felső-Tisza jégjelenségeit 80 év észlelési adatsora alapján vizsgálva megállapítottuk, hogy a folyó állójeges periódusai 1-90 nap tartósságuak, Vásá rosnaménynál pl. átlagosan 24 nap. Állójeges helyzet egy évben 1-5 esetben fordul eló, ami 80 év átlagában 1,7 alkalom. A jég megjelenésének legkorábbi időpontja november közepén (Tiszabecs-Vásárosnamény között), legkésőbbi február közepén volt tapasztalható. A jég eltűnésének legkésőbbi időpontja általában március végére teliető. A Felső-Tisza külföldi szakaszán a nagy esés miatt ritkán, vagy csak igen alacsony vízállás mellett keletkezik állójég. A meder magyarországi szakaszán az esés csökken, a víz mozgása lelassul, így a jéglevonulás nem mindenkor zavartalan. Az elmúlt nétiány év két jeges árvizének néhány hidrológiai jellegzetessége: Az 1985. január-márciusi árhullám hóolvadás és a vele egyidejű csapadéktevékenység következménye volt. Az áradást megelőzően a folyót alacsony vízállások jellemezték, a jégbeálláskor viszont kisebb vízállásemelkedést észleltünk, amelyet a jégképződés hidraulikája magyaráz. A jég megindulását követően vízszintcsökkenések voltak tapasztalhatók, a felszakadás fokozatosan haladt felülről lefelé a folyón egészen Dombrád térségéig. Az intenzív, a folyó teljes szélességét borító zajlás folyamán több kisebb és rövid élettartamú torlasz keletkezett, amelyek a kialakuló árhullámok alakját jelentős mértékben befolyásolták, 111. torzították. Az árhullámok tetőző vízállásai a folyó Tiszabecs-Záhonyi szakaszán a II. fokú, a Záhony-Tokaj közötti szakaszon az LNV szintet megközelítő (98 cmrel kevesebb) értékek közül alakultak ki. A jégtorlaszok visszaduzzasztó (tatására keletkezett vizállásemelkedés 140-170 cm volt. Jelentós árvízveszélyt okozó jégtorlasz alakult ki a folyó Dombrád-Tuzsér közötti szakaszán, amely 51 napig tartott, hosszúsága elérte a 15-20 km-t, vastagsága pedig helyenként a 3-5 m-t (1. sz.ábra). A Felső-Tisza magyar mellékfolyóin, a Szamoson, Krasznán és a Túron kialakult árhullámok alacsonyabb tetőző értékekkel és áradási intenzitással vonultak le, torlódást csak a Szamos tiszai torkolatának nétiány km-es szakaszán észleltek. Hasonló tapasztalataink voltak az 1986-87. évi jégvédekezési időszakban is. - 33 -