A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

MEHRLI PÉTER főelőadása: A KÖRNYEZETBARÁT FOLYÓSZABÁLYOZÁS

akart. Ennek az óriási munkának jelentős részét képezte a Kárpát medence vizeinek megzabolázása, a fejlődés szolgálatába állítása. A több mint két évszázadon keresztül folytatott megfeszített munka során szabályozták folyóinkat, megakadályozták a vizek szétterülését, lecsapolták a mocsarakat, levezették a medren kívül rekedt vizeket. A szabályozottság mai állapotának láttán már elképzelni sem tudjuk a szabályozás előtti állapotokat. A magyar folyószabályozás mindvégig - a lehetőségekhez mértenl - alkalmazkodott a természethez, a környezet igényeihez, a munkák során kizárólag természetes anyagokat, a fűzrőzsét, fát és a terméskövet alkalmazták a városok belterületi részeinek kivételével, ahol az urbanizáció elvárásai, az ottani környezet, városi tájba illeszkedő szabályozást igényelt. A munkák eredménye során létrejött változás olyan szebeszökő, hogy már a múlt század végén, 1891-bcn kiadott és Zawadovszki Arnold szerkesztésében megjelent "Magyarország vizeinek statisztikája" című bevezetésében is ezt olvashatjuk "Hazánk vizeinek ősi állapotát alig varázsolhatjuk többé szemeink elé, mert századok óta küzd felettük az ember a természettel. Az ember mesterséges partok közé iparkodik szorítani a rakoncátlan folyót, s az annál elemibb erővel rombolja szét az emberi müvet: új ágyat vág magának, s mérföldekre árasztja el hullámaival, mit a haladó civilizáció művelhető területül elhódított volt tőle." Az avatatlan szemlélő ma már sok helyen fel sem tételezi, hogy a szeme elé táruló folyami táj "nem eredeti". A szabályozási müveket már régen "belepte"a hordalék, a meder részévé váltak, a partokat javarészt őshonos növényzet szegélyezi. A környezet védelmét nem csupán a környezeti érdekeket messzemenően figyelembe vevő kultur . Js folyammérnöki munka, hanem már a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikk is biztosította. Természetesen mindezek ellenére hibákat is elkövettek. A hagyományos módszerekkel végrehajtott folyószabályozás az emberi környezetet elsősorban a víz és a növényzet, az erdő és az állatvilág együttes tájformáló hatásának módosításával befolyásolja. A folyók optimális vonalvezetésének kialakítása a XVIII. és XIX. században kizárólag mederátvágásokkal folyt és elvétve még ma is előfordul ez a szabályozási módszer. A mederátvágásokról fennmaradt feljegyzések alapján megállapítható, hogy a Dunán elvégzett 32 átvágás 472 km-re csökkentette a magyar Duna hosszát. I - 192 -