A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
DOMOKOS MIKLÓS–SASS JENŐ: A Duna-medence részvízgyűjtőinek és ország-területrészeinek sokévi átlagos vízmérlegei
észlelések és számitások ismert bizonytalanságaihoz viszonyítva - még sokévi középértékek esetében is kedvezőknek tekinthetők. Az emiitett, 9 %-ot meghaladó legnagyobb záróhiba - akárcsak néhány további, 5 %-ot meghaladó hiba - már jóval kedvezőtlenebb. Minthogy azonban a nemzetközi együttműködés keretében nem volt további lehetőségünk arra, hogy a vizmérleg-elemek már kinyomtatott izovonalas térképeit (1. fejezet) tovább korrigáljuk és újraegyeztessük, a fent vázolt eredménnyel be kell érnünk annak tudatában, hogy a kimutatott jelentősebb mérleghibákat az izovonalas térképek gyakorlati felhasználásakor figyelembe kell venni. Az egész Duna-medencére számitott vizmérleg-elem középértékek: P D, E D és R d mérlegének a záróhibája egyébként nagyon csekély: P - (Ed+RJ,) 816-1547 + 264) d = — -100 = .100 = 0,6 % (7) P D 816 4. HIDROLÓGIAI JELLEMZŐK 4.1. Lefolyási tényezők Az R a = - (8) sokévi átlagos lefolyási tényező értékei a vizsgált részvizgyüjtőkre az I. tábláza t (10) oszlopában és a 12 ország-területrészre a II. tábláza t (12) oszlopában találhatók. Ha figyelmen kivül hagyjuk a Duna-medencében csak igen kis területü magashegységekkel jelenlévő országok lefolyási tényezőit (I: a =0,80; CH: a =0,63; PL : a= 0,39; AL : a = 0,69), megállapíthatjuk, hogy az egyes ország-területrészek közepes a^ lefolyási tényezői közül a legnagyobbak - a domborzati adottságoknak megfelelően - Ausztriának (a = 0,55) és a Német Szövetségi Köztársaságnak (0,43) a Duna-medencébe eső területein mérhetők, mig a legkisebb értékek (0,10) Magyarország jórészt sikságokból álló területét jellemzi. 4.2. A Duna hidrológiai hossz-szelvénye Bizonyos hidrológiai jellemzők hossz-szelvény szerint ábrázolhatósága [6], [ io] érdekében - az I. tábláza tból vett megfelelő - 159 -
