A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
DR. ZÁKONYI JÁNOS főelőadása: SZERVEZETI KÉRDÉSEK – NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK AZ ORSZÁGHATÁROKKAL OSZTOTT VÍZGYŰJTŐK FEJLESZTÉSÉBEN
nem zárja ki azt, hogy egy szemináriumon megfogalmazott következtetés - további alapos megtárgyalás után - az adott szervezet legmagasabb szintjén meghozott határozatban jelenjen meg A kormányközi együttműködés másik kedvelt és jól bevált formája jelentések, tanulmányok kollektív kidolgozása A témát a munkaterv határozza meg, magukat a jelentéseket a tagországok által küldött anyagok és tájékoztatások alapján a tagországok közül kijelölt rapportőrök állítják össze, további megtárgyalás és végleges megfogalmazás céljából. Az Európai Gazdasági Bizottságban számos ilyen szintetizált tanulmány készült a vízgazdákodás különböző ágazatainak területéről, amelyeket véglegesen elfogadott alakjukban az ECE/WAT3R sorozatban tesznek közzé. 5- A vízgazdálkodás terén való kormányközi együttműködés tartalmának alapvetően két nagy irányzata különböztethető meg: az egyik a vízgazdálkodáspolitika kialakítása, a másik a technikai kérdések változatos csoportja A magyar vízgazdálkodás számára a vízgazdálkodáspolitikai kérdések közül a legnagyobb jelentősége a közös vízgyűjtőterületen osztozó országok együttműködésével kapcsolatos kérdéseknek van, ideértve az egymással szomszédos országoknak a határvizeken való együttműködését is Ezek a kérdések nem tekinthetők sem Magyarországra, sem az európai régióra nézve specifikusnak Az EITSZ Titkársága által készített felmérés szerint e világ öt kontinensén több, mint száz ilyennagy vízgyűjtőterület van,s szinte valamennyin ugyanazok a kérdések merülnek fel Napjainkban légfontosabbnak a határon átterjedő vízszennyezés leküzdése és megelőzése tűnikA különböző földrajzi fekvésű és érdekeltségű országok nézeteinek összehangolása nem könnyű feladat. Az ENSZ Titkárságát és központi szerveit észrevehetően befolyásolja az ILA által kidolgozott u.n.. Helsinki Hules E szemlélet legmarkánsabb vonása egyrészt az, hogy a politikai határok által megosztott vízgyűjtőterületet a vízgazdálkodás tervezése szempontjából, az optimális hasznosítás céljából egységesnek tekinti, a fejlesztést - 9 -