A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízkészletvédelem (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

A FELSZÍNI VIZEK VÍZMINŐSÉGVÉDELME - DR. SZOLNOKY CSABA: A Paksi Atomerőmű dunai hőterhelésének aktuális kérdéseiről

I is fokozott figyelemmel szükséges kisérni a növekvő hőterhelést, hiszen a Duna előre pontosan nem ismert ala

pvizminőség

e ilyen szempontból meghatározó lehet, oz is befolyásolhatja azt a határt, ameddig a jelenlegi, gyakorlatilag korlátozás nélküli frissvizhütés fenntartható. E határ felett a növekvő hütővizigény és a vizminőségvédelem összhangja már szabályozást tesz szükségessé. A szabályozás - más országok gyakorlatához hasonlóan nálunk is várhatóan hőmérsékleti korláto

k megállapításával történik. A vonatkozó hidrobiológiái kutatások szerint elsősorban a hűtővízzel együtt mozgó, és igy a hűtőrendszeren áthaladó planktonszervezetek, valamint a melegvizcsóva terének iszapjában élő mikroorganizmusokat kell védeni. Az eredményeket összegezve [l8] úgy tűnik, hogy: _ - a melegvizbovezetés után a folyóban tartósa

n fennálló tmax ~ 3

0 °

C -*esz a legnagyobb hőmérsékle

t határa, - yjt^^ít. 15 °C körül várható a megengedett hőfoklépcs

ű « a folyó alaphőmérsékletéhez képest, tartós üzemben, esetleg évszakonként változó értékkel, - nem zárható ki ezen kivül a hűtővízzel együtt mozgó mikroszervezeteket érő mechanikai hatáso

k csökkentésére irányuló törekvés sem. A szabályozás .jellegének és mértékének előrebecsléséhez a hidrobiológiái követelmények fentiek szerinti valószínűsítéséből kiindulva, az Atomerőmű jelenlegi és a távlati bővítés során előálló viz-és időjárási, valamint üzemi köf-ülmónyek nagyszámú összeeséséből a 2. tábl

ázatba

n vázolt mértékadó üzemállapotok választhatók [19]: A "

nyár

i" és'

őszi

" állapot a mintegy 50 évenként egyszer előforduló nyári dunai vizhőmérsékleti maximum, ill. a rendszerint ősszel bekövetkező dunai kisviz eddig is feltétlenül mértékadónak tekintett és vizsgált esetét - 51 -