A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízkészletvédelem (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

A FELSZÍNI VIZEK VÍZMINŐSÉGVÉDELME - Dr. Somlyódy László főelőadása: TAVAK ÉS TÁROZÓK VÍZMINŐSÉGSZABÁLYOZÁSA

amely kép az északi területeken az adszorpciós megkötés hatékonyságával, a déli, később elárasztott területek talajából a foszfor kioldódásával és a planktonikus eutrofizáció kialakulásával (lásd a (d) ábrarészt) magyarázható. Az öszszes foszfor koncentráció (TP) csökkenése a tározóban közel 60 %-cs, amelyet a lebegőanyaghoz között P kiülepedése és a PO,-P adszorpciója idéz elő. A nitrát változása hasonló jellegű, mint a foszfáté, de annál nagyobb mértékű. A csökkenés a növényi tápanyagfelvételen tál bakteriális denitrifikációval hozható összefüggésbe. A szórások ebben az esetben lényegesen nagyobbak, mint a PO^-P-nél, amely tény a nitrát.eltávolitó biológiai folyamatok erős szezonális ingadozására utal (szemben a fizikia-kémiai folyamatokkal). Az a-klorofill koncentráció a 4. mintavételi helyig fokozatosan nő ( a legnagyobb érték meghaladta a 4.00 mg/m -t) , amelynek környezetében nyáron erőteljes vizvirágzás volt megfigyelhető. A Radai malomárkot (4. ábra) követő csökkenést a bentonikus eutrofizáció kialakulása indokolja. A 6. ábra kapcsán emiitett folyamatok játszák a döntő szerepet a Felső-tározó lebegő- és tápanyageltávolitásában. íJtóbbi hatékonyságát jellemzi, hogy az üzemelés első másfél éve során a tározó mintegy 13000 t leoegöanyagot, 100 t foszfort és 400 t nitrogént tartott vissza. Az eltávolitási hatásfok a NYUDUVÍZIG észlelései szerint 1985 jálius és 1986 vége között 75 % volt lebegöanyagra, 57 % összes p-re, 60 % PO^-P-re, továbbá 25 és 38 % összes N-re illetve NO^-N-re. Ezek az értékek elérik vagy meghaladják a tervezésnél mértékadónak tekintett hatásfokokat. - 342 -