A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízkészletvédelem (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

A FELSZÍNI VIZEK VÍZMINŐSÉGVÉDELME - Dr. Hock Béla főelőadása: A VÍZFOLYÁSOK VÍZMINŐSÉGVÉDELME

talmi ismertetést ad a témakörben beküldött két dolgozatról. Bevezetés A vizminőségvédelmi tevékenység hazai gyakorlata három tartalmi elemet foglal magában: - A vízminőség rendszeres vizsgálatát, értékelését és minősítését, amely a. vizek minőségének megismerését és figyelemmel kisérését, azaz a vizvédelmi munka megalapozását szolgálja; - Azoknak a műszaki beavatkozásoknak a végrehajtását, amelyeknek eredményeként biztosítani tudjuk a társadalom számára szükséges vízminőséget. Ezt a folyamatot vizminőség-szabályozásnak nevezzük, ami a mértékadó vízminőségi értékek meghatározott intervallumon belüli változtatását jelenti; - A vízvédelemnek sajátos formája a rendkívüli vizszenynyezések elleni védekezés, más szóval vízminőségi kárelhárítás, amit részben különleges módszerekkel lehet végrehajtani /8/. Jelen főelőadói dolgozat fenti három elem közül a vízminőségi kárelhárítás kérdéseivel nem foglalkozik, a másik két elem vizsgálatánál pedig, felszíni vizeink minőségére és annak változására koncentrál. A rendkívül helyigényes ábra és táblázatanyag bemutatására az előadáson kerül sor. Történeti áttekintés Intő példaként áll előttünk a Rajna. Erre vonatkozó idősorok bemutatásával kezdődik és záródik az előadás. A nyitó példa a Rajna klorid-szennyezettségének növekedését mutatja be 1885-1985 között. Ez alatt az idő alatt a klorid-koncentráció több mint hétszeresére nőtt az NSzK-Holland határszelvényben / 2 8 / . Ismertetésre kerül a hazai mérőhálózat kialakulásának története az első publikált vizsgálati eredménytől /1/ napjainkig. A vízminőség vizsgálatának társadalmi igénye a felszabadulást követően megindult intenzív iparosítás nyomán lépett - lo -