A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

TÁROZÁS - DR. KALICZKA LÁSZLÓ: Víztározók építési és üzemeltetési tapasztalatai két Veszprém megyei tározónál

Az aazáyoa 1983-as évben, de az 1986-os óv második félévében is, amikor csapadék alig érte el a havi 15 cm-t, folyamatosan 940-945 cm közötti vizállás volt rögzithető. A tározó mind a két száraznak minősithető időszakban a tervezett üzemvizszintet tartotta, a tervezettnek megfelelő öntözési vizkivétel mellett. 4.2. Az elkészült műszaki létesítmények feladatukat megfelelően ellátták. Héhány beavatkozásra azonban azükaég volt. Ezek: A tározó feltöltés első évében a mentett oldali rézsű lábtól számitott kb. 30 m széles sáv elvizeaedett. Az elvizesedés megszüntetése a rézsülábtól kt. 15 m-re 1,5 m mély, 1,0 m széles szivárgót /dréncső, zúzott kő, finomzuzaüác/ épitettek be. A fenékleeresztő cső energiatörő műtárgyának fala melletti szivárgást ugyancsak szűrő fceépitáével szüntették meg. Az energiatörő utáni kőszórás hosszát 20 m-ről 30 m-re kellett növelni. A fenékleereszti zsilipszerkezet acéllemezét, az első évben a viznyomáa megrongálta. A zailiptátla mozdithatatlanná vált, ezért a zsilipaknát a tetétpallókkal /940 cm vízállásnál/ le kellett zárni. Ez rendkivül nehéz és veszélyes feladat volt. A tetétpallók közét homokzsákokkal kellett kitölteni. Az akna lezárása után az egész zsilipszerkezetet szét kellett végni és uj két oldali lemezboritásu zsilipszerkezetet elkészíteni és beépiteni. A tározó alatt, a jobb parton, a töltéstől kb. 40-50 m-re forráaok jelentek meg, melyek a tározó vizállása - 427 -