A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Lotz Gyula főelőadása: Dombvidéki vízfolyások rendezésének időszerű kérdései

ágak raind ökológiai, mind tájképi szempontból i

6en értékes elemek, ezeket me^ kell tartani, vizpótlásukról gondoskodni kell. A hossz-szelvényt nem egyenletes eséssel, hanem a természetes medreknek megfelelően változó vízmélységekkel, változó sebességű szakaszokkal kell kialakítani. í'enéklépcsők helyett a halak vándorlását lehetővé tevő, l,o-l,5 m magasságú surrantókat kell épiteni. A keresztszelvény messzemenően illeszkedjék a természetesen alakult mederszelvényekhez. Inflexióban szimmetrikus, kanyarokban aszimmetrikus csészeszelvény legyen. Lehetőleg padkás szelvényt tervezzünk, külön kisvizi meaerrel. A padka egyúttal fenntartó ut is. A növényzet a keresztszelvény elválaszthatatlan eleme, heg kell tervezni ezért a megfelelő növényzet telepitését, illetve a meglévő megtartását. A partok állékonyságának megtartásában a parti fáknak döntő szerepük van. A vizfoiyás és a völgyfenék tex'mészetes növényzetének átmenetét, egységét (vízinövények - mocsári növények - parti fák és bokrok' - vöxgyfenéki ligetes gyep) met, kell tartani, illetve meg kell teremteni . A természetbe illeszkedő vizrenaezés uj feladatokat is állit a kultúrmérnök elé. Mind gyakoribb eset, hogy a korábban "mérnöki" szemlélettel rendezett, csatornaszerü vízfolyásokat újra a természetbe illesztik, medrüket ismét kanyargóssá, szabálytalan alakúvá változtatják, újra telepitik a meder és környezete kiirtott növényzetét. izekhez a megoldásokhoz a vizépitómérnökök többségének szakmai ismeretei nem kielégitóek, mondhatjuk ugy is, nem korszerűek. A megfelelő megoldások megtalálásához jelentős (a műegyetemi oktatásban nem, vagy alig szereplő) ismeretanyag elsajátítása, alkotó alkalmazása szükséges. Itt - oár ezeket az ismereteket pályája során a gonaolko- 17 -