A Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Dombvidéki vízgazdálkodás (Salgótarján, 1987. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Vízgyűjtőrendezés és mederrendezés, összegyülekezés, lefolyás, hordalékerózió, talajvédelem, földhasználat - DR. HORVÁTH IMRE: Felszíni eróziós jelenségek vizsgálata távérzékeléssel kombinált eljárással

1. BEVEZETÉS A világnépesség gyorsan növekvő száma, az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok iránt megnyilvánuló egyre fokozódó igény szerte a világon, de hazánkban is előtérbe helyezte a talajnak, mint legfontosabb természeti erőforrásunknak a jelentőségét és vizsgálatának, jobb hasznosításának szükségességét. A talaj elsődleges tápanyagforrás, az egész élővilág élelem- és energiaszükségletének is alapvető tározótere, hazánkban pedig gazdasági életünk alapköve. Mint a földkéreg legfelső vékony rétege, könnyen sebezhető és számos pusztító folyamat áldozatává válhat. E pusztító folyamatok közül a legjelentősebb a talajerózió, amely földünkön évszázadok óta nagy kiterjedésű területeket rabolt el az emberiségtől, a gondatlan erdőirtások, vagy a lejtős területek helytelen müvelése következtében. Hazánk területének több mint a fele, 50000 km2 a lejtős terület. Ebből 36000 km2 területen folytatunk mezőgazdasági művelést, amiből 23000 km2 vizerózióval, 8630 km2 pedig szélerózióval veszélyeztetett. Csapadékviszonyaink és a domborzati adottságok szerint átlagosan 40-50 Mp/ha/év, max. 50-200 Mp/ha/év a lepusztuló termőtalaj mennyisége, ezzel szemben a humuszképződés átlagos sebessége 15 Mp/ha/év. Ha e talajmennyiséget csak 2 % humusztartalommal számoljuk, akkor is 1 Mp/ha/év - lo9 -