A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)

VITAINDÍTÓ ELŐADÁSOK - I. szekció. Mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása

a megszüntetésére, hanem a kárösszegek máson történő behajtására ösztönöz. Tovább bonyolitja ezt a kedvezőtlen helyzetet az a körülmény, hogy a jelenlegi szabályozás a társulatokat különböző, feladatuktól lényegében idegen termelő tevékenységekre ösztönzi; ami természetesen elvonja figyelmüket a tulajdonképpeni munkájuktól, a rendszerek karbantartásától ás üzemeltetésétől. Végül rendkivül károsan hat az a személet, amely lényegében a biztositási rendszerünk hiányosságaiban gyökerezik, s amely a belvizek okozta kárt —amelynek a kivédésére pedig megfelelő megelőző intézkedésekkel sokat lehet tenni és sokat teszünk is— a villámcsapáshoz, vagy a jégesőhöz hasonló elemi kárnak tekinti. Rögtön milyen mértékben módosulna ez a felfogás akkor, ha a biztositási dij összege a vízrendezésre forditott beruházások nagyságával értelemszerűen csökkenne, s a megtéritett kár összegét —az egyéb biztositási formákhoz hasonlóan— az üzemeltetés szakszerűsége is befolyásolná. Meggyőződésem azonban, hogy a biztositási rendszer egyidejű módositása mellett az igazi megoldást azt jelentené, ha belvízrendszerek üzemeltetését a ma ismét előtérbe kerülő érdekeltségi elvhez és a korábbi, jól bevált gyakorlathoz igazodva ismét a terület-tulajdonosok közösségére, vagyis a régi tipusu társulatokra bíznánk. Természetesen tennénk ezt olymódon, hogy államunk az eddig ilyen célra forditott összegeket dotációként továbbra is megadná, s a társulatok működésének szakmai felügyeletét továbbra is az arra szakmailag egyedül alkalmas szervezet, a vizügy látná el. x i - 118 -