A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, X. Vízminőségi szeminárium (Szarvas, 1984. július 4-6.)

1. BEVEZETÉS Korábbi kutatásainkban laboratóriumi ós szabadtéri kísérleteket folytattunk vizek ammóniatartalmának szelektív eltávolítására hazai, természetes zeolit tufa Ioncserélővel. Az 50-100 ml ágytérfogatu ioncserélő anyagokkal végzett laboratóriumi mérések alapján maghatároztuk az optimális ionoséra paramétereket. Megállapítottuk, hogy a 0,5-1,0 mm szemeseméretü, Naforma kllnoptilolit ioncsere kapacitása a legkedvezőbb és célszerűen 5-10 ágytérfogat /ÁT//h áramlási sebességgel, felülről lefelé történő áramoltatással kell a kimerítést végezni. A kimerült ioncserélőt pH > 11,5 nátrium-klorid oldattal regeneráltuk, 10 ÁT ammóniamentes vizzel mostuk, majd ismételten kimerite ttük. ^ 1j Szabadtéri kísérletekben Jelentős mennyiségű vasat, mangánt, huminsavat és oldott gázt tartalmazó ivóvízből olyan mértékben távolitottuk el az ammóniát, hogy az a kisérlet ideje alatt a megengedett 0,5 mg NH

4-N/dm

3 koncentrációt nem haladta meg. Az ioncserélő oszlop ágytérfogatát mintegy százszorosára növeltük /4 dm

3ÁT/ és három ioncserélő oszlopot kötöttünk sorba. A legelőször kimerült ioncserélő anyagot tartalmazó oszlopot a rendszerből leválasztottuk és alulról felfelé irányuló áramoltatással regeneráltuk, majd öblítettük. A frissen regenerált oszlopot a kimerítés alatt lévő két oszlop után kötöttük, igy az ioncserélő anyag mindig az előtisztított vizzel érintkezett. A regenerálás után kapott nagy ammónia tartalmú sóoldatot a csekély térfogat miatt tovább nem kezeltük 2.3 . A laboratóriumi és szabadtéri kísérletek eredményei alapján egy kb. 50 m

3/d kapacitású félüzemet terveztünk, építettünk és mintegy 95 napig, folyamatosan üzemeltettük. Az alábbiakban a félüzemi kisérletek eredményeiről és tapasztalatairól számolunk be. - 359 -