A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, X. Vízminőségi szeminárium (Szarvas, 1984. július 4-6.)

10,2 g/m3, átlagos telítettsége 110'%. A következő években .kismértékű csökkenés következett be, de az oxigéntelitettség átlagértéke ekkor is 106 % maradt. A diurnális változások vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a viz felszini és fenékközeli régiójában minden napszakban elégséges oldott oxigén található. - A Sarudi-meder.ee és a Kis-Tissa oldott oxigéntartalma a tározás kezdeti éveiben lényegesen kisebb volt mint az Abádszaióki-öbölben. Később, iySl-82-re itt is javult az oxigénellátottság, a két év mérési eredményeinek átlaga 10,2 g/m3. Ugyanebben az időszakban a Kis-Tisza területén 8,8 g/m3, a Poroszlói medencében pedig az oldott oxigéntartalon átlaga 10,6 g/m3-ne.k adódott. A savas káliumpermanganáttal eredeti mintából mért kémiai oxigénigén

y /eZOI „/ ötéves átlagértékei a Tisza vizsgált szakaszán a mederduzzasztás időszakában 5,9 - 6,6 g/r.3 .köi'ítt változott. A 10 g/m3-nél .kisebb értékek előfordulásának re2-:> tiv gyakorisága ill. a tárcsás idcszakátar. 90 A tározc nagy térségeidet eE0I

oj.

v-e a vizsgált esetek 96 %ában ugyancsak kisebb r.irt 10 g/m3. Az Abádszalóki-cbölben 1S78-197f-ben a réréid adatok átlaga 9,5 g/m3, a következő két év átlagértéke 5,2 g/m3 volt. A területi sajátosságokra"-: megfelelően alakult a Sarudi-medence és a Porosz]ói-meóenc« vizének kémiai ojigémennyisége is. A Kis-2isra térségében általában nagyobb a viz kémiai oxigénigénye mir.t a Tiszábanvagy a tározc más területein. A két időszakra kapott átlagérték 8,6 g/r.3 ill. 7,3 g/n3. összességében megállapítható", hogy ugy a Tisza mint a tározóban visszatartott viz szervr-z-anyagtartalma a vízhasználók igényének kielégítését nem korlátozta & tírozás első öt évében.