A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése III. kötet, A vízgazdálkodási adatbázis fejlesztése (Szarvas, 1984. július 4-6.)

A VÍZGAZDÁLKODÁSI ADATBÁZISSAL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYEK ÉS AZOK KIELÉGÍTÉSE - Dr. Kiss István: A talajvíz feltörési jelenségeink fokozottabb figyelembevétele

a a süppedékes talajon gyakran panaszosan emlegették a magya­rok előtt eleinte még ismeretlen kifejezésüket: "Schlamassel, Schlamassel". Talán innen eredhetett nyelvünkben a ma már át­vitt értelemben használt "slamasztika" kifejezés. 3.2. Vizfeltörések viselkedése a belvizes Pasztaközponton A Fehér-tó környékén levő vizfeltörések 1970 árviz-veszélyes tavaszán szintén "vadvizesen" adtak hirt magukról. Az itteni telajfelpuposodásokat korábban "mocsárfeltörések"-nek nevez­tem, mivel alattuk 1-2 méter vastagságú mocsaras vagy vizes talajtömeg található /6,7,10,11/. E felpuposodások a vizfel­törés rejtett formáit képviselik, s a többi rejtett formával együtt 1970 tavaszán szélsőségesen viselkedtek. A szélsőséges viselkedés egyik tipusa a teher alatt hajladozó talsjfelület volt. Márciusban a tómedertól délre levő "Padkás-kert" egyik íelpuposodása a rámenő sertés súlya alatt.léhajlott, a teher­től mentesülve pedig ismét feldomborodott. A pup hamarosan felfakadt, s a felületre szürkés iszaptömeg nyomult. A tó te­leti végénél szintén kialakult egy hajladozó felületü felpu­posodás, de nem fakadt fel, hanem őszre á-D-i irányban megre­pedt. Fz utóbbit 1971 tavaszán feltártul:, s alatta még mindig 2 méter vastagságú mocsaras "talajlencse" helyezkedett el. E terület egy másik, viz alatt álló foltján 1980 és 1981 nya­rán egy hegyes végű rudat ugyancsak 2 m mélyre lehetett le­nyomni. A környéken 1970 tavaszán több helyen észleltünk haj­ladozó felületet felpuposodás nélkül, az alattuk levő mocsár vastagsága azonban az egy métert sem érte el. A tóparti legelő "bodorkás" /herés/ foltjainál szintén szélsőséges viselkedést észleltünk. Ezek szintén rejtett vizfeltörések, amelyeken a növényzet alatti talajfelület még a legaszályosabb nyarakon is többnyire nyirkos. E rejtett "forráskák" 1970 belvizes to­vaszán és nyarán fokozottan működtek, a talajt alulról telje­sen "feláztatták", s hozzájárultak a mederből kiáradt és hul­lámzó viz talajt elmosd eróziós hatásához /10-12, 15, 16/• így a belviz a legelőnek egy részét tómederré változtatta. - lo6 -

Next

/
Thumbnails
Contents