A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése II. kötet, A mezőgazdasági vízgazdálkodás közigazgatási kérdései (Szarvas, 1984. július 4-6.)

A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁSI POLITIKA ÉS AZ IRÁNYÍTÁS - Dr. Muts Rudolf: A termőföld hasznosítás fejlesztésének vízgazdálkodási feltételei

X. A VÍZGAZDÁLKODÁS JELENTŐSÉGE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN A világgazdaság válságos korszakának egyik maradandó következménye a természeti erőforrások fölértékelődése. Uj értékrend alakul ki, amely az országokat nemcsak energiapolitikájuk felülvizsgálatára kényszeritette, hanem módositotta a termőföldhasznositás és a vízgazdálkodás gazdaságpolitikai megitélését is. A kellő időben megkezdett és következe s,SZÍVÓS munkával végrehajtott technológiai, szervezeti és szabályozási korszerűsítés eredményeként hazánkban a mezőgazdaság meghatározó tényező lett az életszínvonal és a gazdasági egyensúly, valamint az ország fizetőképességének fenntartásában. A termőföld hasznosításának fejlődését érzékeltetik /részlegesen csak növénytermesztési példákkal/ az 1. ábrána

k és az 1. táblázatna

k a főbb növények terméshozamaira, a műtrágya használatra, valamint az exportra vonatkozó adatsorai. A növénytermesztés hozamait a termőterület nagysága és a talajok termőképessége határozza meg, amelyeknek nemzeti vagyon értéke jelenleg ezer milliárd forint, ami fele az összes természeti erőforrás-vagyonunk értékének. A jelenlegi termesztési módnak megfelelő, művelhető területünk nem a természet ajándéka. Annak több mint 40%-át nemcsak elhódítani kellett - a mult évszázadban megkezdett és második honfoglalásnak nevezett ármentesitésekkel, lecsapolásokkal és vízrendezéssel -,hanem folytonos munkával müvelésre alkalmas állapotát fönn is kell tartani. A terület, a hasznosítási mód, az ármentesítés és a belvízrendezés fejlődéséről, valamint jelenlegi állapotáról tájékoztatnak a 2. ábr

a grafikonjai. A több érdekű vizkárelháritási müvek és tevékenységek a termőföld hasznosítására jelenleg területileg differenciált biztonságot teremtenek; a nagy folyók ártereiben a statisztikailag 70, ill. ÍOO évenként egyszer előforduló árvíznél kisebb áradások ellen védettek. A kisebb folyók és patakok medrei általában a 10 évenként egyszer előforduló árvizeket képesek levezetni, ezért az ennél nagyobb árvizek az összesen mintegy egy millió ha kiterjedésű völgyeleti ártereken kisebb-nagyobb elöntéseket okoznak. Ezeken - a rét és