A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Vízminőségi szeminárium (Győr, 1983. június 29-30.)

A KÖZMŰVES CSATORNÁZÁS, SZENNYVIZTISZTÍTÁS ÉS SZENNYVÍZELHELYEZÉS LEHETŐSÉGEI ÉS PROBLÉMÁI A KÖZSÉGBEN - Szabó Károly: Szennyvizhasznositás-elhelyezés tervezési tapasztalatai

A szennyvíz hasznosítás folyamatosságát a szennyviztározó és a biztonsági terület biztosítja. 6.1 Tározó Szennyvizhasznositásakor hosszú idejű tározót kell létesíteni. Méretének meghatározása a hidrológiában szokásos módszerrel történik. A tározó méretének csökkentésére az öntözési idényt legalább 4-5 hónapra kell tervezni megfelelő vetésszerkezet kialakításával. Szennyvízelhelyezéskor elegendő 1-2 napos tározó létesítése, mert a telepen folyamatosan elhelyezhető a szennyvíz, egyes esetekben kielégítő lehet az órás csucsviz hozamok kiegyenlítése is. 6.2 Biztonsági terűlet A hasznosító telep része a biztonsági terület, ahol a szennyvizet vegetációs időszak után és akkor kell elhelyezni, amikor a szántóföldi növények nem igénylik az öntözővizet. Az elhelyező teleptől annyibar, különbözik, hogy felhasználására elsősorban az öntözési idény után kerül sor. így a hasznosító rendszer /öntözőtelep • biztonsági terület/ ugyanúgy egész évben tudja fogadni a szennyvizet, mint az elhelyező rendszer. 7. ÖNTÖZÉSI MÓDOK A hasznosító telepen általánosan alkalmazott öntözési mód esőztető. Egyenletes vizeiosztást tesz lehetővé kis vizadagok szétosztására alkalmas. A biztonsági területen és az elhelyező telepen is felületi módon történik a viz szótosztása. Alt alánosan a mélyárkos felületi öntözési módszer terjedt el. Előnye a módszernek, hogy a zárt végű mélyárkok üzemeltetése egyszerű, különösebb szakértelmet nem igényel. Hátránya a módszernek, hogy a ritkán elhelyezett mélyárkok /minden második fasorban 12-16 m-ként/ a területre vetített szennyvíz terhelésnek 2-3-szorosával túl vannak terhelve, ugyanakkor ezen árkok felületének nagyobb része 397