A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Vízminőségi szeminárium (Győr, 1983. június 29-30.)

A KÖZMŰVES CSATORNÁZÁS, SZENNYVIZTISZTÍTÁS ÉS SZENNYVÍZELHELYEZÉS LEHETŐSÉGEI ÉS PROBLÉMÁI A KÖZSÉGBEN - Diósi András: A zárt anaerob medence fontossága és helye a szennyviztisztitásban

BEVEZETÉS A kis és közepes települések szennyvíztisztításának problémája világszerte újra az egyszerű szennyvíztisztítási módszerekre irányította a figyelmet. Igy az utóbbi években megkülönböztetett érdeklődés irányult a különböző stabilizációs tavak, a halastavi hasznositás és a szennyvizöntözés felé. A stabilizációs tavak egyre gyakrabban kerülnek alkalmazásra a melegégövi /trópusi és szubtrópusi/ területeken, de megtalálhatók Magyarországon is. A halastavi szennyvizhasznositásnak ősi hagyományai vannak egyes országokban, és ma már nálunk sem ismeretlen ez a módszer. A szennyvizöntözés pedig szinte reneszánszát éli sok országban, talán mondhatjuk, hogy hazánkban is. Mégis, figyelembevéve az egyszerű szennyvíztisztítási módszerek hazai alkalmazásában rejlő lehetőségeket az eddigi eredményeinkkel még nem lehetünk elégedettek. Ebben a tanulmányban az egyszerű szennyvíztisztítási módszereknél alkalmazható egyik szennyvíztisztító egység az anaerob medence, pontosabban a zárt anaerob medence alkalmazásával és az alkalmazásában rejlő lehetőségekkel kívánok foglalkozni. A legjobban ismert anaerob tisztítóegységek az egyszerű két vagy három aknás oldómedence és a stabilizációs tavas rendszereknél néha alkalmazásra kerülő anaerob tó. Az egyszerű oldómedence Magyarországon is gyakran kerül alkalmazásra, de csak nagyon kis terhelések esetén, általában loo lakosegyenértékig. Az anaerob tavak tekintetében viszont nincs nagyságrendi korlátozás, de annál inkább limitált alkalmazásuk a hőmérséklettől függően. Ezért olyan éghajlatú országokban ahol 0°C körüli vagy az alatti hőmérséklettel is számolni kell csak speciális esetekben használják az anaerob tavakat. 372