A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Vízminőségi szeminárium (Győr, 1983. június 29-30.)

A KÖZMŰVES CSATORNÁZÁS, SZENNYVIZTISZTÍTÁS ÉS SZENNYVÍZELHELYEZÉS LEHETŐSÉGEI ÉS PROBLÉMÁI A KÖZSÉGBEN - Dr. Réczey István: Szennyviztisztitó zsebtelepek

anaerob stabilizálást is megoldja. Az 50-360 E'/nap szennyviz tieztitására alkalmas Toronybiológiai ti3ztitó berendezések két méretben készülnek. Az itt keletkező biológiai fölösiszapot sürités után el kell szállitani. Mindkét berendezés igény esetén denitrifikáló és foszfát eltávolitó egységgel is kiegészíthető. 2. BIOTÁRCSÁK A Biotárcsák vázlatos rajzát az 1. ábra mutatja. A csatornából a szennyviz a 2_ átemelő térbe folyik. Innen a 4 serleges átemelő egység juttatja folyamatosan az 5 levegőztető tér vályújába. A vizszintes tengelyen elhelyezkedő 7 tárcsák állandó forgás mellett félig merülnek a vályúban lévő tisztitandó vizbe. A tárcsák felületén megtelepedő iszapréteg a levegőből oxigént vesz fel, s ennek segitségével végzi a szerves szennyeződések lebontását. A tisztitott szennyviz a 8 ülepitő térbe kerül. Az itt elhelyezett ferde lemezek között felfelé áramlik, miközben az iszap kiülepszik és a lemezeken lecsúszva a £ iszaprothasztó térbe kerül, ahol anaerob folyamatok játszódnak le. A lemezes ülepítőből a tisztitott viz bukóéleken keresztül a fertőtlenítő térbe jut, s fertőtlenítés után távozik a berendezésből. A kirothadt iszapot a berendezésből 3-6 havonta szippantókocsival kell eltávolítani. 353