A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./1. - Liebe Pál - Dr. Mike Károly: Rétegvizeink utánpótlódása és vizminőségi védettsége

re, de két érdekes megfig^Lés tehető: - a pontokra illeszthető egyenes a max. homokszázaléknál o,l o/nap értéket metsz ki, ami megegyezik a váratkozással és azt mutatja, hogy a legkisebb szivárgási tényezőjű homokrétegek szabják meg az eredő vertikális szivárgási tényezőt /sorbakapcsolt ellenállások!/ - a min. homokszázaléknál o,oool m/nap értéket kapunk, ami jó egyezést mutat az agyagrétegekre a szakirodalomban adott értékekkel. Fő ivóvizadó rétegeink fedőösszletére vonatkozó átlagos átszivárgási együttható lo nap ,a vertikális szivárgási m — tényező lo J m/nap körüli, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 3o E-Vnap/kif átlagos vizkivétel 3 m átlagos regionális depreszszióval valósitható meg. Ez jól egyezik az országos rétegvizmegfigyelő adatokkal. 3. A FEDŐÖSSZLET VÍZMINŐSÉGI VÉDŐKÉPESSÉGÉNEK JELLEMZÉSE A vizadó réteg védettséget a felszinről származó szennyezésekkel szemben alsó közelitésben a felszínről számitott vizrészecske elérési idejével jellemezhetjük. Ezt a.földtani és hidraulikus potenciálviszonyok együttesen határozzák meg. Az időben változó hidraulikus potenciál kiküszöbölésére bevezetjük a csak földtani védettségre jellemző mutatót, amely az egységnyi negativ vertikális piezometrikus gradienssel számitott leszivárgást figyelembevéve adja meg a szivárgási időt a felszintől a vizadó rétegig. Ebben az esetben a tényleges vertikális szivárgási sebesség: v - ^ /!/ n' 78