A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./1. - Liebe Pál - Dr. Mike Károly: Rétegvizeink utánpótlódása és vizminőségi védettsége

utánpótlódásánál van jelentősége és abban, hogy a következőkben tárgyalandó területileg rendkívül ingadozó értékű átszivárgás ellenére viszonylag egyenletes depressziótér alakul ki. 2.2. A regionális átszivárgási együttható meghatározása A vertikális kapcsolatok szivárgáshidraulikai értelmezése még nehezebb feladat. A kapcsolat létrejöhet féligáteresztő rétegeken keresztül /sorbakapcsolt ellenállások/ 111. a féligáteresztő és vizzáró rétegek folytonossági hiányain keresztül /párhuzamosan kapcsolt ellenállások/. Az átszivárgási együttható /b/ - amelynek értéke az egységnyi vizszintkülönbség mellett egységnyi felületen átszivárgó vizhozammal egyenlő - a vertikális szivárgási tényezőnek /k / és a féligáteresztő rétegösszlet vastagságának /m'/ hányadosaként számitható. Egyenletesen váltakozó, homok-agyagrétegekből álló fedőösszlet esetén feltételezhetjük, hogy a homokrétegek gyakoriságának növekedésével növekszik a közöttük lévő vertikális kapcsolatok valószinüsége. Az eredő regionális vertikális szivárgási tényezőt tehát a homokrétegek százalékos gyakoriságának függvényében keressük. A rétegvizmüvek depressziós tölcséreinek térfogata, a vizhozam és a fedőösszlet vastagsága felhasználásával korábban számított vertikális szivárgási tényező értékeinket /3/ felhasználva a 3. ábrán mutatjuk be az emiitett kapcsolatot. A homokrétegek gyakoriságának meghatározásánál az elektromos karotázsszelvényeket használtuk fel, s homoknak tekintettük a szürőzésre nem alkalmas finomszemü rétegeket is, mivel ezek vertikális szivárgási tényezője /o,l1 m/nap/ még jelentős. A rendelkezésre álló kevésszámú adatot GAUSS koordinátarendszerben ábrázoltuk, az oordinátán a vertikális szivárgási tényezőt logaritmikus léptékben felmérve. A kisszámú adat természetesen nem alkalmas az összefüggés részletes elemzésé76