A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III. /3. - Dr. Varga György: A vízminőség-védelem nemzetközi szabványosítása

ben általában kora ősszel elpusztultak. 1982. október hő 4«-én az oxigén hiány miatt elpusztult halak mennyisége már a több ezret is elérte. Halfajta db átl.suly össz.kg Ponty 79 1,5 118,5 Csuka 26 1,0 26,0 Amur 3 2,0 6,0 Busa 13 3,5 45,8 Angolna 14 1,8 25,2 Bálin 1 1,0 1,0 Süllő 3 0,5 1,5 Ezüstkárász 90 0,8 72,0 Keszeg és egyéb apróhal mintegy 2000 0,07 150,0 összesen: 446,0 kg A -viz minőségének vizsgálatára az Egyesület felkérte a MÉM-NAK Vizélettani laboratóriumát és az elhullott halak elpusztulása okának vizsgálatára pedig az Állategyészségügyi Intézetet. Mindkét Intézet vizsgálata szerint a pusztulást egyértelműen a felszabadult kénhidrogén jelenléte és oxigénhiány okozta. Az elhullott halakon halbetegség okait nem találták. Ezt követően kapcsolódott be a EME a tő vizsgálatába. Kémiai vizsgálataink eredményét a 2. és 3* táblázatbam közöljük. Vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a viszonylag mély, de kis felületü /cca 1 ha / tó alsó vizrétegeiben sok a bomló anyag. A viz szine szürkésfehér és a tó területén erős kénhid rögén szag érezhető. Az oldott oxigéntartalom 0 illetve néhán tized mg/l, A mélyebb rétegekben az anaerob folyamatok fokozottan káros hatása érvényesül. Hogy a halpusztulás általában ősszel következik be ennek az a valószinü oka, hogy a napi me, 308