A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Vízminőség-védelem - Környezetvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

III./2. - Tóth Ernő - Dr. Biliczki Ferencné: Szippantott iszapok racionális gyűjtése és elhelyezése sikvidéki településeken

köti. Nem tagadhatjuk meg a szolgáltatást más esetekben sem, kivételt képeznek a veszélyes hulladékok. A „guruló közműnek" tehát jelen és készenlétben kell lennie egy-egy elhatárolt területen. Bács-Kiskun az ország legnagyobb megyéje, hat várossal és városiasodé nagyfalvakkal, kistelepülésekkel, tanyákkal. A szolgáltatás veszélye ós jellege megköveteli a személyi és technikai eszközökben felkészült szellemi irányitó központot. A végrehajtás szervezetét és elhelyezkedését a földrajzi adottságok határozzák meg, vagyis a technikai bázisok minél közelebb legyenek a gyűjtési gócokhoz. A megye területét öt üzemi régióra osztottuk ugy, hogy a legnagyobb felvonulási távolság 31 km. Ezt csökkentjük a kihelyezett iszapszippantó gépekkel azokon a településeken, ahol egy vagy két gépnek folyamatos munkát lehet biztosítani. A másik tényező a gyűjtési pontok és az ártalmatlanító telepek közötti távolság. Ezt környezetvédelmi, közlekedési és morfológiai viszonyok együttes figyelembevétele határozta meg. Ezek után lehet szó a racionális gyűjtésről: Az üzemek kivétel nélkül úthálózati csomópontban helyezkednek el, ez a kiindulási alap. A szolgáltatás korábban kívánságra történt. Fokozatosan ós „zajtalanul" álltunk és állunk át a menetrend szerinti gyűjtésre és nem törekszünk az „azonnali kiszolgálásra". Kivételt csak a vészhelyzetek jelentenek. Szerződéseink és helyi ismereteink biztosítják, hogy tudjuk, mikor, hova kell mennünk. Kialakulnak un. vezérhelyek, amelyek térben és időben integrálják a gyűjtést. Kialakulnak a programozott felvonulási utak és gyűjtő utvonalak, ami az üzemtől történő felvonulást, a szivatási helytől az ártalmatlanító telepre történő szállítást jelentik. 126