A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

A jelenség fontosságának, szerepének feltárása érdekében a természetes vízfolyásokban lejátszódó fenti lefolyáshullám-ellapulási jelenség felmérésére tettünk kezdeményezést. Vizsgálódásunk alapjául a VITUKI adatgyűjteményét é3 Hidrológiai Atlaszait használtuk fel, kigyűjtve belőlük azokat a kisebb vízfolyásokat, illetőleg jellemző adataikat, amelyek vizszállitása nagyságrendben megfelel a nagytérségi főmüveink vizszállitó képességének. Kizártuk azokat, melyek vízgyűjtő területét erdő uralta, és lejtésviszonyaikat a hegyvidéki adottságok határozták meg. /2.ábra/ Az elemzésből adódó leglényegesebb megállapítás az volt, hogy a különböző rendű csatornák mértékadó vízhozamainak számításánál a növekvő vízgyűjtő terület fa.ilagos vishosaaot redukáló szerep

e semmiképpen sem hanyagolható el. Ez a kistérség- és nagytérség kapcsolatát meghatározó alapvető jelenség. Különös hangsúlyt kap ez a megállapítás, ha az üzemi vízháztartás-szabályozáshoz szükséges vizszállitó -hálózat tervezésénél a termőhelyi lefolyásadatokból indulunk ki. A felszíni vizek gyors összegyülekezését és elháríthatatlan kárt okozó koncentrált kiöntését elkerülendő, az üzemi hálózat vizszállitó kapacitását a keresztezés! műtárgyakba épített tiltókka

l több ponton szabályozhatjuk, s ezzel a rendkívüli felszini vizeket keletkezési helyükön való átmeneti pangásra kényszeríthetjük. így a terhelés egyenletesen osztható meg a területen. Hasonló lehet a cél a nyári záporok gyorsan lefolyó vizeinek rövid idejű, célszerű visszatartása végett is. Táblafelöli irányítás esetén az üzemi hálózatnak a felszini viz keletkezésének ütemében koll befogadnia a tábláról mértékadó esetben lefolyó vizeket

, az üzemi vízgazdálkodás feladatai keretében lehetővé kell tenni

e a tábláról lefolyt vizeknek ideiglenes tározóban történő át75