A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

talmu talajoknál - ahol a pF görbe középső szakasza lapos lefutásu - elsődlegesen a humusztartalmu talajjavításokkal növelhető a csapadékhasznositás hatásfoka és a főművek tehermentesítése. Az is megállapítható, hogy felszini vizelevezetésnél a talaj a pF görbéig ritkán töltődik fel, ezért a főműveket nem tehermentesíti és a diszponibilis vizet sem raktározza a talajszelvény a növényzet számára. Összefoglalva

: A pF görbe - pontosabban retenziós görbe - a csapadékhasznositás diszponibilis vizmennyisége, ezért a jövő meliorációjában ennek szabályozása döntő jelentőségű. A talajtározást biztositó üzemi vízrendezési műtárgyak fejlesztése a folyamatszabályozásban alapvető érdek a talajcsövezés többcélú felhasználásával együtt. Úgyszintén a károsan jelentkező főmű fejlesztések elhagyása a dinamikus állapot átgondolásának hiányosságait vetiti elénk. Már most megállapítható, hogy hosszútávon a tudatos csapadékhasznositás a növénytermesztés elsődleges és legtisztább vizkészlete lehet, de nem kizárt és gyakran szükségszerű a légköri és talaj aszály miatti vizkiegészitő öntözés, sőt a sókilugozó öntözés bevezetése is szükséges megfelelő drén hálózattal[9]. IBODftLCH ll]. R.J. Hanks, G.L. Ashcroft (1980): Applied Soil Physics. Springer Verlag Berlin, Heidelberg, New York. 1-159. [2]. Kardos Mária (1982): Sikvidéki területek fajlagos vízszállítási értékei. VGI. Bp. [3]. Kraijenhoff van de Leur. O.A. (1958): A study of nonsteady ground-water flow with special reference to a reservoir-coefficient I. De Ingenieur 70. 87-94. [4]. Láng István (1980): Az agroökológiai potenciál országos felméréséről. Magyar Tudomány, 1980/7. szám, 518-536. 64