A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

A MELIORÁCIÓ EGYIK KÖZPONTI FELADATA ÉS TRENDJE A CSAPADÉKHASZNOSITÁS Dr. Szinay Miklós Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest 1. A FELADAT MEGFOGALMAZÁSA ÉS TÉZISE A hazai agroökológiai potenciál felmérése és eredménye [4] már jelezte az eddiginél is korszerűbb, interdiszciplináris meliorációs innovációs láncra [11], valamint lehetőségeink valóra váltásához az eddigieknél is hatékonyabb vizhasznositási hatásfokra van szükség. Ennek biztosításához a háromfázisú zóna kialakítása — f olyadék, szilárd és gáznemű részek egyidejű jelenléte — az aktiv termőrétegben szükséges ahhoz, hogy a növények gyökerei — a vízinövények kivételével — funkcióikat elláthassák A kedvező viz: levegő arány —statikus állapot —és a megfelelő hidraulikus vezetőképesség és energia szint /potenciál érték/ — dinamikus állapot —létrehozása alapvető meliorációs feladat. Ennek a talajnedvesség-zónának az ideáli

s folyadék: gáznemű aránya 80:20 százalék a porusokban és az energiaszint pF értékben 2,5-2,7 [10]. Magyarország 8,3 millió ha termőterületéből /erdőkkel együtt/, 6,7 millió ha áll mezőgazdasági müvelés alatt és a termesztéshez szükséges vízkészletét elsősorban csapadékból kapja. A mesterséges kiegészítő öntözés a létesítmények elavulása miatt reálisan 272 ezer ha területen /1983. évben/ jöhet számitásba,valamint az ezredfordulóra valószínű 400 ezer ha területre fejlesztik [6]. 54