A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

a talajnak beszivárgás szempontjából vett "előéletét" veszszük figyelembe. Ka v.^ nő, akkor csökken a V beszivárgott vízmennyiség. Az előzőekből az is következik, hogy nem elegendő egyszer kiszámítani az A és S értéket, hanem a modellben nindig a konkrét csapadékescrnényt megelőző w

i víztartalomhoz tartozó értéküket kell "Behivni". A felszinen tározódé /belviz/, ill. a felszinről lefolyó vízmennyiség, VP értele-mszerüen a csapadéknennyiség és a beszivárgás különbsége: VP /i,t

r/ = it

r - V /i,t

r/ /4/ Az ET tényleges evapotranszspirációt az előző fejezetnek megfelelően vesszük figyelembe. ET r> ETo ; w* < w < w ET = 2 ETO ; w < v/* /5 / w* ahol ETo: az optimális vagy caximális evapotranszspiráció /bemenő adat a növény fajtától, és az evapotranszspirációt befolyásoló időjárási tényezőktől függően/ , vv* : a kritikus viztartalom a hervadáspont felett /bemenő adat, függ a növénytől és az ETo-tól, lá3d/2/. Más szerzők, igy hazánkban is, az /5/-től eltérő összefüggéssel jellemzik a tényleges evapotranszspirációt. Eines akadálya annak, hogy a modellben is más összefüggést használjunk. A feltételezett permanens állapotnak megfelelően a talajvizbe történő szivárgás függ a talaj víztartalmától: MB/w/ = K/l/ • / s ahol K/l/ a telítettséghez tartozó szivárgási tényező, w és w a tényleges, ill. telítettségi viztartalom, c talajállandó. 45