A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)
A talajvízállás a kritikus időpont előtti 30 nap középvizállása, a csapadék és a párolgás az ezt megelőző 60 napi összeg. Megpróbáltuk a talaj fagy mélységét is számításba venni, de a regressziós vizsgálattal egyértelmű kapcsolatot nem sikerült kimutatni, feltehetően azért, mert az 1956 utáni két legnagyobb téli-tavaszi belvíz viszonylag enyhe talajfagy mellett alakult ki. 2.3. Számítás a nyári belvíz rövidtávú előrejelzésénél Az 1956-1982 időszakból 10 nyári belvíz adatait tudtuk megvizsgálni (legtöbbjük június-július hónapban zajlott le). Rövidtávú előrejelzésre akkor gondolhatunk, ha az egy-két napos - általában rendkívül intenzív - csapadéktevékenység hatására az elöntések már kezdenek kialakulni, s a további esőzésekre meteorológiai előrejelzésünk van. Vízterhelési mutatóként az az 5 napos csapadékösszeg látszik legalkalmasabbnak, amelyet a belvizet közvetlenül kiváltó intenzív csapadék tevékenység kezdetétől veszünk számba. Tehát: A vizbefogadóképességi mutatót - az eddigiekhez hasonlóan a talajvízállás és a párolgással csökkentett előkészítő csapadék különbségeként számítjuk: VB = tv 3(C 1 5-0,25P 1 5) - 0.5(C 3 0P3 0) ahol tv talajvízállás (cm a terep alatt), C15 * 15 napos csapadékösszeg (mm), P15 " 15 napos párolgási összeg (mm). C30 * 30 napos csapadékösszeg (mm). P30 " 30 napos párolgási összeg (mm). A talajvízállás az intenzív csapadéktevékenység kezdete előt
