A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

az 1956-tól rendelkezésre álló adatokból elő lehetett állitani. A vízterhelési mutatóra az alábbi összefüggést találtuk legjobbnak: ft7 folvT VT = L.KCJO-O.SP^H

Ó

BB

X>\/— • *.2HÓ

KRI

TW—- • C «1 ^ o1

vÜ ahol CJQ - 30 napos csapadékösszeg (mm), p 30 30 napos párolgási összeg (mm), hó - maximális hóvastagság (cm), rn 3X t

i - tömörödési idő (nap), hó

kri

t - kritikus hóvastagság (cm), olv~ - olvadás üteme (cm/nap), C

Q - olvasztó eső mennyisége (mm). Néhány magyarázó megjegyzés: a 30 napos időszak a kritikus időpont előtt értendő, a tömörödési idő a maximális hóvastagság napjától a kritikus időpontig tart, az olvadás üteme a kritikus időpont utáni átlagos napi hóvastagság-csökkenés, az olvasztó eső a kritikus időpont utáni néhány nap csapadék-összege. E két utóbbi tényező értékét meteorológiai előrejelzésből kell felvenni. Amint látható, a tömörödési időt és az olvadás ütemét átlagos értékükhöz viszonyítva vettük figyelembe . A vízbef-ogadóképességi mutatót az alábbiak szerint számítjuk; VB - tv - 1.4(C

6

0 - 0,5P

6

0) ahol tv - talajvízállás (cm a terep alatt), CgQ - 60 napos csapadékösszeg (mm), Pg

0 - 60 napos párolgási összeg (mm). 24