A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

emberi védelmi erőket, valamint a gyakorlati tapasztalatok vagy elméleti kutatások eredményeképpen nyert ismereteket, az ezek felhasználásával kidolgozott védelmi módszereket. A rendszer működtetése akkor mondható optimálisnak, ha a lehetséges legkisebb ráíorditás mellett éri el a lehetséges legkisebb károkozást, azaz ha a ráíorditás és az árvízkárok összege az adott árhullám esetén a legkisebb. A rendszer működtetése döntések sorozatából áll. Ezek a döntések csak akkor lehetnek megalapozottak, ha a különböző döntési változatok hatása előre felmérhető, megtervezhető. Ezt a célt szolgálta az Országos Vizügyi Hivatal kezdeményezése alapján 1976 óta folyamatosan végzett kutatási, feldolgozási, tervezési munka, melynek egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy a korábbi kutatási eredményeket összegző és felhasználó, egységes formában megjelenő, jól használható segédletek készüljenek a gyakorló árvédekezők számára.Olyan segédletek, melyek birtokában az adott árvizi helyzetben igen nagy fontosságú adatokat lehet megbízhatóan becsülni és ezek alapján gyorsabban és nagyobb biztonsággal lehet az esetleges veszély vagy katasztrófa helyzetekben dönteni a gyakran létfontosságú, de minden esetben igen nagy költségvonzatú kérdésekben. Ennek a munkának az eredményeképpen készítette el a VITUKI 1977-ben a vizügyi igazgatóságok közreműködésével a Magyarország árvizi öblözetei [4] cimü kiadványt, valamint a Lokalizációs tervek gépi számitásai [3] cimü munkát. Ezek képezték egyik igen fontos bemenő adatát az azóta minden vizügyi igazgatóságon kidolgozott Lokalizációs terveknek [2], melyek egyik alapvető segédletként a mindenkori helyi, illetve központi védelemvezetés rendelkezésére állnak. 93