A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

1. ÁLTALÁNOS JELLEMZÉS A Rába folyó vízgyűjtője három főbb területre osztható /7./ Az első szakasz a Győr-Sárvár közötti töltésezett,állami véd­vonallal védett folyószakasz,mely a sárvári vasúti metszők­nél ér véget. A második a Sárvár-Szentgotthárd közötti rész, ahol csak elenyésző ármentesitett területet találunk és a nagyvizek levezetésében a főmeder mellett a völgy igen tekin­télyes szerepet játszik. A harmadik folyószakasz a Rába és legnagyobb mellékvizének a Lapincsnak osztrák része, amely nemcsak azért emelendő ki, mert idegen állam területére esik, hanem azért is, mert az árhullámok kialakulása szempontjából meghatározó szerepet játszik, /lásd 1. ábra/. i 1.1. Az osztrák folyószakasz. Az Alpok keleti végződésén, a Glein-Alpokban eredő Rába fo­lyó legfelső, szurdokos szakaszának végén folyása erősen meanderezővé válik és nagyvizek alkalmával egész völgyét elön­ti. Amint az Alpokhoz csatlakozó keleti dombvidéket keresztül szeli, völgye fokozatosan szélesedik és az osztrák-magyar ál­lamhatárig helyenként a szélesség - az osztrák viszonyok kö­zött jelentős - 1 km-es nagyságot is eléri. A völgyfenék és a folyó medre árvizek alkalmával együttműködő lefolyási kereszt­metszetet alkot. Az Adriai tenger felől érkező nagy csapadék­intenzitást elérő időjárási frontok a mellékvizeken és a Rába illetve Lapincs folyók felső szakaszán kihegyesedő árhullámké­peket okoznak,melyeket e kiszélesedő völgyek visszatartó ha­tása lapit el. A települések, közlekedési utak és az értékes völgyfenéki mezőgazdasági területek védelmére e folyószakaszon átfogó szabályozási munkák vannak folyamatban. A folyószabályo­zási é3 árvizvédelmi munkák által megszüntetett természetes té­73

Next

/
Thumbnails
Contents