A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

részben a kézi földmunka gazdaságtalansága miatt, részben műszaki indokokból csak 600-650 legritkább esetben 7oo cm-es vízállás kivédésére készültek. A nyárigátakkal védett terület Tiszaug és Kisköre között 9969 ha. A tapasztalatok szerint a 6oo-65o cm-es vízállásra készült nyárigátak számottevően nem befolyásolták a nagy árvizek levonulási magasságát, mert a nyárigát koronája feletti 2,5 - 3,o m - mely az LUV szintjéig szabadon maradt, elegendő volt az árvizhozamokbél a hullámtérre jutó vízmennyiségek korábbihoz hasonló levezetése. A nyárigátak közötti mederszélesség sok helyen csak 2oo-25o m maradt. A gépi földmunka terjedésével lehetővé vált egy-egy nyárigát gyors megmagasitása az árvízvédekezés során, s ezzel éltek is a nyárigátak kezelői. A nyárigátak emelése a meder beszűkülését okozta, s évről évre megváltoztatta a lefolyási viszonyokat. A nyárigát magasságok változásának illusztrálásául bemutatjuk az 1. táblázatot, ahol néhány árvizes évben feltüntettük a védképesség változását, valamint az 1977-ben észlelt mederszükitő hatást /l/. Ez a hatás szélsőséges helyeken a szükséges meder több mint 4o %-ának hiányát okozza. A hullámtér és a főmeder között megoszló medertérfogatokat a 2. táblázat tartalmazza. A nyárigát öblözetek felett helyezkedik el a medertérfogat 37 %-a. A Kisköre-Csongrád közötti mederszakasz térfogata 114o millió ír, melyből 425 millió t a nyárigát öblözetek felett helyezkedik el. 3./ A NYÁRIGÁTAK HATÁSA A FOLYÓ VÍZJÁRÁSÁRA A megemelt nyárigátak duzzasztó hatása elsősorban a Középtiszavidéken érezhető. Hatásukra az árhullámok ebben a térségben felpúposodnak. Kimutatható a duzzasztó hatás már az 197o-es árvizi tetőző vízállásaiban is. Az 197o-es árviz tetőzési szintjeinek eltérése a korábbi L2TV-től a következők szerint alakult: 53